Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1881-10-30 / 5-6. szám
6 .3 ~ héz a családi életet megváltoztatni, liogy az a jólét veteményes kertje legyen, tehát akkor csak hagyjuk-e úgy, a mint van, hogy azután a végveszély örvényébe döntsön? Tehát merj tenni, habár küzdelmed árába kerül is, merj Isten segítségével, kezd el mielőtt és őszintén, lelkiismeretesen, s mindenek előtt kezd el a belső javítást! A baj gyökerén kell elkezdeni az orvoslást. Mily viszonyban állok az Istenhez? Elhagytam, elfelejtettem őt, s azért pártolt el tőlem a békeség és az áldás; ö hozzá fordulok tehát, hogy kérjem bocsánatát, szent lelkét és segítségét, s akkor hiszem, hogy megujolok s megújul körülöttem minden. Több példa bizonyítja azt, hogy a mely házban előbb piszok, rendetlenség, czivódás, kedvetlenség, nyomor és panasz uralkodott: ott később mindez megváltozott, jobbra fordult, s ennek föoka abban rejlik, hogy a bölcseség kezdete, vagyis az Ur félelme újra visszatért a szülék szivébe, melynélfogva ezek helyesebb irányt adtak a gyermek-nevelés fontos munkájának ! S ki tagadná, hogy a gyermekeknek józan valláser- külcsiségben történt nevelése nagy befolyást gyakorol a családi élet szerencséjének, külső jólétének biztositására s a háborgó lélek és a tépelődő szív megnyugtatására ? A vallásos, hivő léleknek van ereje a szenvedélyek megfékezésére, a harag legyőzésére, van türelme arra, hogy ne törjön pálezát mások gyarlóságai, gyengeségei felett, van bölcsesége és komolysága az a felett való kormányzásra és okos vigyázásra, van lelkiismeretessége és bátorsága arra, hogy kiirtsa családi életéből mindazt, a mi zavarólag hat annak békéjére. Minden keresztyén családnak éleszteni, táplálni kellene azt a világosságot, a mely áldott fényét szc'tlövelli másokra is, mert npm azért gyújtjuk meg a gyertyát, hogy véka alá tegyük, hanem azért, hogy az asztalra helyezve lássanak nála mindazok, a kik a szobában vannak. Vajha minden család ápöldája lenne azon valláserkölcsi elveknek és életnek, a melyek ne csak önmagukért és ápolójukért létezzenek, hanem áthassák a nép minden intézményeit és állapotait. Egy istenfélő családban, legszebben valósulhat meg az, a mit az evangyéliom isteni erőnek nevez, mindenkinek üdvösségére, a mely a gyengét erőssé, a haszonlesőt áldozatkészszé, a szomorút megvigasztalttá, a nyakast szelíddé teszi. A családi élet az a kert, a melyben felnőnek a ház virágai : a gyermekek, a kik idővel, mint hü, megbízható, bölcs,
