Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1881-10-30 / 5-6. szám
san egyforma és sokszor kisszerű, alárendelt házi gondozás hatása alól, hog'y megszabaduljon a hiúságoktól, a melyek a női kedélyt fogva tartják. Elhiszem, hogy vannak sokan olyanok, a kik csak a fesztelen dorbézolásokat kedvelik, a kik csak oly helyen szeretnek mulatni, a hol gyönyör és élv-vágyukat minden tartózkodás nélkül kielégithetik s zabolátlan szenvedélyeiknek szabad folyást engedhetnek, de nem egynél keserű fájdalom-érzet előzi meg azon lépéseket, a melyek a korcsmái szórakozás ily örvényébe vezetnek. Bizony van elég sötét pont társadalmi életünkben. Ezen sötét pontokat fényessé tenni hatalmunkban állana, csak akarni kellene. Legények, segédek, tanonczok, munkások úgy este hat óra felé készen lévén napi munkájukkal, - miután sötét, hideg kamrájukban nem találnak otthont, magán házuk pedig nincs, ilyet nem tudnak, a hol szivesen látnák őket, mit cselekedjenek tehát, kénytelenek vele, felkeresik a bormérő helyeket vagy a pálinkás butikat, s azokban keresnek üdülést és szórakozást. Ez veszélyes seb társadalmunk testén, a mely gyors orvoslásra szorul, ez tágmezejét képezi a munkának szeretett magyar hazánkban, a mely munka-mezőt egyesült erővel kell bevetnünk a felebaráti szeretet cselekedeteivel. Ha sok pénzt adunk ki, ha sok időt áldozunk fényűzésre, színházra, s ha sokat elvesztegetünk hiábavalóságokra: a jócselekedeteknek százszorosán gyümölcsöt hozó magvait vethetnők el kevesebb idő és pénz-áldozattal, ha a lclkiismeret és részvét által felhagynánk ébresztetni magunkban azon lelki erőket, e melyekkel népünknek vándorló, s erkölcsileg és anyagilag több oldalról fenyegetett fiait és leányait segíthetnénk, oly módon, hogy a hazánkban majd rgy millióra menő ily vándorlók számára mentiedről gondoskodnánk; ha minden felé, a hol szükség követeli ifjúsági egyletek és társulatok alakulnának s ápoltatnának, a hol az anyagi jólétről és a nemes üdülésről, szóra koz fisról is gondoskodva lenne, s a melyeket azután az illetők szivesen látogatnának, igy szólván: „jobb itt nekünk, minta zabolátlanba gyülhelyein!“ Hogy más országokban hasonló jelenségekkel találkozunk, az nem vigasztaló, az leverő reánk nézve, jele annak, hogy az anyagelvüség korszakában élünk. így pl. az egyesült áillainokban Amerikában az 1860 — 1870. időközben 1.3 millió márk értékű szeszesital fogyasztatolt el, s ennek a fogyasztásnak 3oo ezer ember esett áldozatul, 100 ezer gyermeket kellett
