Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1881-10-30 / 5-6. szám
57 — üres a kedélye, nyomott a lelkiismerete: a korcsma asztala mellett keres felvidámitó hangulatot, és épen az ellenkezőt éri el: annál szegényebb, annál nyughatatlanabb lesz. Ajánlatos inkább, czélszerü, épületes könyvek olvasása, a kis kezdetből lehet a szép folytatás és nyugodt befejezés. Vannak nagy számmal hasznos könyveink, egyletek és társulatok könyvtáraiban tanulságos tartalmúak, jellemrajzok a természet világából, elbeszélések az emberi élet történetéből, százszor tisztább és gazdagabb tápláléka ez a szív belvilágának, mint az unalmas csevegés és keserű szóváltás a korcsma fullasztó légkörében. Sajnos, hogy vannak haszontalan, sőt veszedelmes könyvek is, a melyek ajánltatnak az olvasásra, a melyek azonban a szivet megmérgezik, a lélek mélyebb és tisztább vágyódásait elhomályosítják. Sokan megbánták már, hogy drága idejöket ily könyvek olvasására pazarolták, s részint nincs-e elég példa arra, hogy egy szépirányu s tartalmú könyv olvasása komolyabb életnézetre keltette, és szent elhatározásra ébresztette az olvasót! Iizzel azonban nem azt akarjuk mondani, hogy szigeteljük el magunkat az emberekkel való érintkezéstől; mert az embertársainkkal való társalgás oly felemelő, oktató, nevelő s jócselekedetekre buzditó hatással van reánk, hogy ezen szép eredményt könyvek olvasásával pótolni nem lehet. Eszmecsere, gondolatainknak egymással élő szóval való közlése : elmaradhatlan feltétele haladásunknak, közművelődésünknek. Viszonyaink megkövetelik, hogy legyenek vendéglők, vendégfogadók nemcsak az idegenek számára, hanem szükségesek úgy is, mint gyülhe- lyek, a hol a hazára, a községre vagy a társadalomra vonatkozó életbevágó nagy horderejű kérdések megbeszéltetnek, ily összejöveteleket ismételve eszközölni magán házakban különbféle okból nagy nehézségbe ütközik, nem akarják ezt sokan azért sem, hogy az előítéletek elkerültessenek. Pedig számítsunk csak, mily sokat elnyel a korcsmák látogatása! Többen panaszkodtak már, hogy szívesen szeretnének ezen vagy azon egylet tagjai maradni, csak elejét lehetne venni valamiképpen azon rósz szokásnak, hogy a többnyire este tartandó gyűlések után nem kellene korcsmába menni, a honnan azután az éjfél vagy másnap reggel veti haza őket, s a hol egy ilyen alkalommal többet elköltenek, mint a mennyivel otthon családjok egész héten beérné. S mily kevés pénzbe és fáradságba kerülnek azon bizalmas, bárátságos összejövetelek, a melyek családias jelleget öltve, hol egyik, hol má*
