Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-09-17 / 49-50. szám
— 59? A dicsőült püspök s a jegyző*) fiókban Itt vannak s hozzájuk hasonlitnak sokban, Alakjuk és hangjuk olyan mintha csak ők Támadtak volna fel a múltban hu küzdők... Most felismeri a jegyzőben rokonát, Nem látta azóta, mióta sok bún át Ment s oly gyászos leve éltének folyása, Keblére borulva, kitört zokogása ... „Ne sírj kegyes özvegy töröld le könnyeid, Eleget hullattad lelked e gyöngyeit... Ne légy kicsinyhitű, ne feledd, hogy Isten Éltetett oly soká, bár gondok közt — itt lenn... Szereteted lángja emelkedik égre, Bő jutalmadat ott elnyered majd végre. A remény szárnyain földről emelkedj fel, Meglátod... Őket ott ha innen menned kell!“ Újra boldog vala s ajkai beszélék: „Vigasztalásomra küldött téged az ég: Ne hagyj el, segélyed, tanácsod kincs nekem, Mint gyenge özvegy nő azt igénybe veszem, Halottim megtilták, hogy sírkőre költsék. Haldokolva is úgy beszéltek mint bölcsek ; Ámde én nő vagyok! Hála és kegyelet, Hogy elrakjam a pénzt ösztönző lelkeinet. •Sokszor nélkülöztem s régi huszas, tallér Csábitólag csengett, de ki nem adtam ón., . Itt a sirkő ára, megőrzőm, tedd te cl, Shaén is ott leszek, kő-lapra vésesd fel: Ót halott pihen itt, hü Volt mind halálig, KLoszorujok örök koronává válik!“ MTil.CZER GYULA. *) Néhai Dr. Szcberényi János, bányakevíiíeti Sufcríntcmlens cs Jlt'l wer János, r. keresztúri lelkész.
