Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-09-03 / 47-48. szám
És mi reácl vallunk, esküszünk nevedre, Hogy e nemzet felett nem lehet örök gyász ; Mert te nem lehetsz itt soha elfeledve : Szellemed felettünk mint géniusz vigyáz ! Az ígéret földje a mi óhajtásunk, Melyért örök lángját érezzük szivednek ; A mi hitünk a mi erős várunk, S ennek erősségi lelkedből erednek! Sem ármány, sem erő nem győzheti ezt le, Egyik emberöltő a másikra bízza, S híven őrzi minden igaz magyar keble, A jövőbe látva, ha múltba néz vissza. S téged mindenütt lát szemünk fönségedben, Mint vivhatlan sziklát melyen hitünk épül... Nyolczvan év hamva már ott ragyog fejeden, De szived szent tüzét bírjuk örökségül! Éem tied e haza; óh, de te mienk vagy, Lásd e mai nap is megünnepel néped ! Szivünkben, lelkűnkben e dicső ünnep nagy: Mert együtt gondolunk, együtt érzünk véled! És buzgó ima száll nemzeted ajkáról — Az örök Istenség magas trónusához, Melyben ölthatatlan hő ólmjtás lángol — Értted a mindenek fenséges urához : Uram I ne bocsássd el te leghübb szolgádat, A mig nagy lelkének kedve telik bennünk, — Kinek lángszivéből reménységünk árad, Hogy szent napod újra felragyog felettünk! Hadd lássa boldognak e hazát, e népet, Melyért élt szenvedett: melyért él és szenved, Melynek éjjelében fényes lelke égett, — Hogy életre keljen egy haldokló nemzet!...- 568 —
