Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-09-03 / 47-48. szám

56o Kezet szorítva váltak meg egymástól. Csertői uram fü­tyülve ment haza, másnap meg is tartották a jegyváltást. Zsuzsó nénit is meghívták, de azt izente vissza: hogy kö­hög s az ágyból nem kelhet föl. — Annál jobb, bárcsak, sohase kelne föl többet, — mondta Csertői, de azért szives jó kivánata mellett minden tál ételből küldtek Zsuzsó néninek. — Bárcsak megterhelné a gyomrát, — nevetett Csertőiné, a mint a lúd pecsenyét tányérra rakta, mit is ér az ilyen vén zsugori élete. De a panaszos étel nem ártott meg Zsuzsó néninek. Megvolt három hét múlva a lakadalom is. Zsuzsó néni tiz aranyat küldött ajándékul az ifjaknak. — No ugyan megerőltette magát! szólt bosszúsan Pista, a mint a csomagot kibontotta, még csak megsem köszönöm. Csertői is várt legalább egy ezres bankót. — No majd ha elpatkol, — vigasztalta az ifjú párt — hát kire is hagyná azt a vagyont ? Bizony sok készpénze lehet. — Legalább is ötvenezer forint, — tóditotta Pista. — Jó, ha fele, — jegyzé meg Csertői, — többre becsü­löm én a felső birtokát, az már aztán teszi. A lakadalom alatt mindig csak arról beszéltek, hogy mennyi jut majd Pistáiknak, ha Zsuzsó nénit a jóltevő halál kiszólítja. Azt emlitnünk sem kell, hogy Zsuzsó néni a menyeg­zőn sem vett részt, mert mint emlité, nem birja ki a pipafüs­töt, röktön fulad tőle. Bánták is azt, ha kimarad, annál jobban szólhatták szegényt. A kárlátó után az ifjú pár meglátogatta Zsuzsó nénit. A selyemviganós menyecske még kezet is csókolt. Ez annyira jól esett Zsuzsó néninek, hogy mindjárt odament a vasas ládá­hoz. Fölnyitotta s kivett abból egy erős bőrtokba szorított régi Bibliát. — Ezt a szent Bibliát, — mondá csaknem sirva — ezt a szent Bibliát, melyet megboldogult Kincses Péter férjem uram hozott a házhoz, nektek ajándékozom ; forgassátok, olvassátok naponta, drága kincs rejlik aljban, hasznát veszitek s meggaz­dagodtok, ha naponta lapozzátok. Az ifjú pár alig rejthette el boszankodását. Kedvük lett volna ott előtte földhöz csapni a becses ajándékot. Azt várták, hogy az alázatos kézcsókért, majd csak kapnak egy pár szá­zast s ime egy vén könyvvel szúrja ki a szemöket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom