Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-08-20 / 45-46. szám

53.3 —

útfélen találtat.“ Hiába bérié beteg ágyából a jószívű Tóbéli: „ne keseríts, ne ölj meg végképen!!“ — még hétnél jobban perelt, Ö neki úgy sem tesz semmi hasznot, ö ingyenélőt nem tart, ő elűzi; meg lesz ő magában is; ha ez a szép madár nem lesz a lába alatt többre boldogul. „No, jól van édes anyám! — szólt végtére András, — űzze el Tercsát, de akkor engem is el űz ám; ha el lehet Teresa nélkül, éljen nálam nélkül is. Eddig is csak apám uramat néztem, meg a becsületet; apiímat már ágyba fektette, becsületünket úgy is beszennyezte, nincs itt tovább mit keresnünk. El megy Teresa, de egy tapodtat sem tesz nélkülem. Itt hagyom édes! ne féljen, Szent Mihály már nem a világ vége, addig száraz kenyeren s vizen is kitartjuk; a nyár termését kamarájába tesszük ; aztán a jó Isten segedelmével fel is ut, alá is ut. Van még a becsületes ember számára hely a világon, ha itt nem becsülnek, megbecsül az idegen; ha a szülei hajlékból kidobnak, majd csak akad egy szegelet valahol, egy féleresz, a hol mi ketten megférünk. El megyünk el, majd megválik ki bánja meg. Én nem fogok vissza sirni, mert hiszem, hogy jó az Isten jót ád, csak aztán másnak is adjon jót! — Ne sírj, ne könnyezz Tercsám! Elmégysz, de nem magad, — én viszlek magammal s velünk lesz a pártfogó Isten ! !

No ezt épen nem várta Tóbéliné, szinte megütődött András határozott vallomásán, de azért nem marasztotta őket csak egy szóval se. Ejh! gondolta, Szt. Mihály még elég messze, fia is csak mást gondol addig; csak nem hagyja talán itt őket! Majd megválik.

Nem volt titok Szugolydon András szándéka. A tyuk is kikaparja az e félét, a küszöb is elbeszéli. Csak megkellett botolni Túrái Zsuzsa nénémnek, a mint másnap át lépett rajta, mindjárt tudta, hogy itt valami történt. Azután meg nem kellett több, minthogy András gazda azt mondja neki, mikor a ..Szénégetőkhöz kiczammogott a „déllel": ~solü se panaszkodjék Zsuzsa néném, nem sokáig hozza már iniutánunk.“ Lám! no! mégis csak igazza volt a küszöbnek! Erre aztán Zsuzsa néném kezdte fogadozni, hogy ő András gazdáék után elvinné a világ végére is. „De hát csak nem hagyja itt András gazda a falut?“ kérdezte megszomorodva. András félvállról felelt: „vagy ki tudja Zsuzsa néném!“ — „No már abba nem egyezem bele!“ tiltakozók Zsuzsa nénénk. —■ „Ne búsuljon Zsuzsa néném, ember leszek én ott is!“ — „No bizony, hát csakugyan itt akar