Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-08-06 / 43-44. szám

haltak meg, élnek és megkeresik mindennapi kenyerüket, de azon kenyér neve: a bűn, a gyalázat. A nép embere, a jó apa, a jó anyít, a derék iparos és munkás, a kérlelhetlen halállal küzdi végső tusáját. Nyomorult fekhelyét nem környezi senki, csak azok, a kiknek ő éltet adott és a kik előtt végső lehelle- tével, az Ínség, a kárhozat kapuit tárja fel! llalálhörgéseibe ve­gyülnek gyermekei éhség- és hidegtől kicsafart könyei. A kö­nyörületes emberek, kik hosszas betegsége alatt néha egy da­rab kenyeret tettek le szegény hajléka küszöbére, már is meg feledkeztek róla és szeretettjeiről! A szegény ember hajlékában már nincs semmi, beje párnán sem nyugszik, már azt is oda­adta egy darab kenyérért, hogy csak gyermekei ne éhezze­nek. És a boldogtalan szülő teste kínok közt vonaglik és lelke sir! Meredten fordulnak szemei az ég felé, nagy kétségbeesésé­ben felkiált Istenhez: „Könyörülj, ne rajtam, de gyermekei­men !•' — de Isten még nem felel! Üvegesedő szemei előtt látja a végzetet, mely kérlelhetlen súlyával azokra fog nehezedni, a kiket ő annyira szeretett, a kikért ő fáradott, a kikért ö dol­gozott, a kikért ő minden földi örömektől magát megfosztotta, a kiket ő most elfog hagyni és a kiknek e földön most nem lesz többé senkijük és semmijük ! Lelki szemei előtt fel tárul­nak a jövő borzadályos képei. Jegesülő tekintete előtt látja úgyis örömtelén földi léte egyetlen boldogságát, szegény ár­tatlan gyermekeit. Látja, hogy ők éheznek, és hogy senki ne­kik kenyeret nem ad; látja, hogy ők fáznak, és hogy senki nekik hajlékot, ruhát nem ad; látja, hogy ők betegek, és hogy senki őket nem ápolja. Látja, a mint az ö gyermekeit, az emberiség salakjai, a társadalom kitaszítottjai, iszákos naplopók, gonosztevők, az em­beri képpel biró vadállatok, körmeik közé ragadják, hogy be­lőlük magukhoz hasonló elátkozott lényeket alkossanak. Látja, a mint gyermekei fagyban, hidegben, rongyos foszlányokban, mezítláb, reggeltől estig, utczasarkon koldulnak, nem hogy azon összekoldult pár krajczárból éhségüket csillapíthassák, ha­nem, hogy szivteh n lélekgyilkosoknak jövedelmi forrásul szol­gáljanak, odavetett ételmaradékokért és egy pinczeodu sarká­ban penészes szalmából álló fekhelyért! Látja, a mint rúgják, verik, ütik, kínozzák őket, ha nem koldultak eleget össz\ Látja, a mint tanítják őket lopni és mint irtják ki belő­lük a jó hajlamokat, mint képezik ki őket gonosztevőkké. Látja, a mint gyermekei után becsukódnak a börtön vasajtai, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom