Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1881-10-16 / 3-4. szám
már 13 hét óta fekszik betegen és nem kereshet semmitsem. Orvos és gyógyszerész és a sütő követelik pénzüket és szegény gyermekeim sem éhezhetnek mindig. Elmehetnék mosni, ha betegem és gyermekeim nem volnának. Kértem Istent, hogy engedjen nekem is nyernem a lotteriában, hogy segíthessek magamon s ezért jöttem ide kérdezősködni. Eleinte ilyen szavakra fakadt a a lotto-gyüjtő: „Milyen együgyű!“ de nyomban ezen szó után összeszorult a szive s mondá: .Jöjjön egy órával később ; majd megnézem a kimutatásokat, meglehet, hogy nyert valamit: aztán mennyi pénz segíthetne baján?“ „Elég lenne 20 frt.“ „Jól van,“ mondá a lotto-gyüjtő, önnek jó gyűjtője van a mennyben. Viszontlátásra! 11 órakor megjelent az asszony újra és az ur adott neki 30 frtot és mondá: Csakugyan nyert. Folytassa tovább e játékot s jöjjön hozzám minden húzás után.“ Kedves olvasó! a többit magad is elgondolhatod ! — 47 — A szentjános-bogár. Egy nyári estén ott állt a vacsora, mely tejbe aprított kényérből állott az asztalon, s a kö- nyező özvegyasszony nem birt belőle enni. Az Ínségnek árvizei leikéig hatottak. Mert háza, gyümölcsös kertje másnap dobra kerülend. Pedig milyen boldogiü élt férjével e házban! Szegénységüket megáldotta volt az Isten ; s szorgalmuk és takarékosságuk után maradt évről évre egy kis fölösleg. Végre megvették e kis házat és kertet. A fákat férje oltotta s némelyik már bőven termett is. A szomszéd földmivestől, igaz, hogy 300 frtot vettek fel kölcsön, de 50 frt híján megfizették e tartozást férje halála előtt. Azonban férje halála után nem sokára járványnyá lett az inláz s ennek áldozata lett a szomszéd földmi- ves is. Az özvegy nő is beleesett e nyavalyába. Fellábadása után értesítést vett a bíróságtól, hogy fizesse le a szomszédtól felvett 3oo frtot. Hiába mondotta az özvegy, hogy 50 forint híjával tisztázva van az adóság, mivelhogy elő nem adhatta nyugtáit, árverés lett házára kitűzve. Kereste most az özvegy azt a naptárt, melybe férje belevarrta a kérdéses nyugtákat, de nem találta meg. Ezért ült most oly búsan a vacsora mellett és fohászkodott Istenhez segedelemért. Egyszer csak szaladva jött fiacskája s kereste azt a szentjános bogarat, mely a nyitott ablakon beszállt a szobába. A fiú megakarta azt kapni, de az utoljára a nagy láda mögé szállt.
