Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-07-23 / 41-42. szám

— 488

gette kitagadással, háztól elűzéssel. Pusztában hangzott el Lajosnak minden szava, melyben sírva kérte szüleit, hogy ne kényszerítsék oly leánynyal való egybekelésre, kit nem szeret és bízvást tudja, hogy az sem szereti őt: híjába való volt rimán- kodása, sírása, könyei a szülei fagyos sziveket fel nem olvaszthatták.

Tly előzmények után, látván T.ajos, hogy szüleinek szivét meglágyítani, iránta részvétre indítani annyit tesz, mint törvényt szabni a tenger habjainak, hogy a további kínzásnak, zaklatásnak véget vessen, fájó szívvel mondotta: „nem bánom hát! “

Ez kellett a szüléknek. Meg volt nyerve a harcz. A fájó szívvel ki sem gondolt.

Másnap Bugás János ünnepélyes arczot öltve kopogtatott be Lajosné asszonyom házába, s a szokott hálálkodást elvégezve, hegyesen ült le a kimutatott asztalfőre.

Elsőben közönyös dolgokról folyt a beszéd; de kevés idő múlva — nehány köhintés után igy szólalt meg:

— Nem is kérdi Láposné asszonyom, hogy mi jó hozott engemet ide ?

— Majd megmondja mi járatban van B. J. uram.

— Hát biz én Láposné asszonyom elküldött követ vagyok becsületés Férges János atyámfiától, hogy szép Zsófikájának kezét egyetlen fia Lajos számára megkérjem. Lajos ünnepélyesen kinyilatkoztatta, hogy boldog házassági életet csak az általa régóta szeretett kedves Zsófikéval remél élni: tehát mint násznagy vagyok becses házánál, s ezennel szívesen kérem leányát feleségül Lajosnak; de kérem egyszersmind, hogy legyen szives határozatát velem tudatni; s mint ki mint jól végezte dolgát, hálálkodás után eltávozott.

Láposné asszonyommal madarat lehetett volna fogatni örömében és nem ok nélkül; mert az indult teljesedésnek, miután boldogult férjével együtt annyira sóvárgott. Leányát Lajos oldala mellett látni volt vágyainak „ne továbbija.

Azonban, nagy lett felháborodása, midőn a rendkivül való szerencsét, leányának értésére adván : az kedvetlenül fogadta; sőt hosszas beszéd folytán kinyilatkoztatta, hogy miután ő Lajost nem szereti: a házasságból nem lehet semmi.

— Te szerencsétlen! förmedt reá az anyja: Lajos a legszebb, leggazdagabb legény a faluban, és nem osztozik senkivel, s még az sem tetszik neked ? Tán azt hiszed, hogy szolga-