Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-07-02 / 39-40. szám

mindkét esetben csak alig két hétig volt távol, ismét csak visszakéredzett a régi helyre, a hol ha kevesebbet fizettek is neki, de legalább emberségesen bántak vele. Másodszori eltávozása alkalmával megjegyzendő, hogy egy zsidó beszélte rá, hogy álljon be nála szolgálatba, azonban mielőtt beszegődtette volna, kérte tőle takarékpénztári könyvecskéjét, a mit midőn nem adott át, az volt a válasz: ha pénzed nem adod ide használatra, mikor én is megadnám érte a kamatot, akkor te sem kellesz. •— így hát mindinkább belátta azt, hogy legjobb helye van neki ott, a hol eddig volt, ott van az ő igazi otthona. — 1878-ban nőm magával hozta az édes anyjától ajándékba kapott hű cselédet s egész mai napig nálunk szolgál s hiszem, hogy ha Isten családomat megtartja és Márit is élteti — nálam ünnepelhetjük meg szolgáló leánykodásának ötven éves jubileumát. De .akkor meg is lepjük ám a jó öreg Mári leányt ünnepi ajándékkal hálából; mert a jó cseléd is Isten adománya s ha minden öröm-anya leánya férjhez adásával ily kipróbált hüségü cselédet adhatna neki mennyasszonyi hozományul: bizonyára többet érne az sok száz forintnál; mert a hü cseléd munkatársa a család-anyának az erényben és a takarékosságban.

Mért ne érdemelné meg a mi Mari szolgáló leányunk azt, hogy nevét, — ha ő maga nem olvashatja is; mert a betűt nem ismeri, — legalább mások olvassák az újságban ? Én úgy gondolom, hogy megérdemli, habár szegény evang. lelkész családjánál van is szolgálatban; megérdemli; mert például szolgálhat különösen napjainkban sok másoknak, megérdemli; mert nem az a kérdés, hogy valamely nagy urnák, például királynak vagy császárnak szolgája-e, hanem, hogy hűnek találtatott-e? S a ki hü volt a kevesen, az annyi elismerést megérdemel mint a ki hű volt a sokan.

De hadd lássunk egy oly cselédet is, a ki hü volt a sokan. Ez Vilmos német császár cselédje, úgy hívják, hogy Engel, a kinek ötven éves hű szolgálata emlékére nem régen örömünnepet tartottak. A jubileum napján reggeli zenével üdvözölték, azután család-tagjai tisztelték meg szerencse kivánataik- kal. K,ilencz óra felé a császárné küldött neki emlékül egy értékes arany-tűt a császár arczképével. A császár gyermekei sem maradtak el üdvkivánataikkal; az udvarhölgyek egy gyönyörű vörös selyembe kötött albumot ajándékoztak neki a család arczképeivel, melyet Engel oly hosszú ideig szolgált; az urak pedig egy arany-serleget. Egyébb ajándékok is, ellátva a