Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1881-10-16 / 3-4. szám
44 — fuvaros kezében találtam magamat. Nagy nehezen felélesztett és megenyhitett itallal és elvitt engem a kocsiján a legközelebbi helységig. Itt megköszöntem jó tettét, pénzbeli ajándékot nyújtva neki, mit nehezteléssel utasított vissza, mondván ; „Oly szolgálatért, melylyel egyik ember a másiknak tartozik, nem fogadok el pénzt.“ „De legalább a nevét mondja meg nekem, hogy imádkozhassam önért,“ mondám. De ezt is megtagadta tőlem, sőt kérdé: mondja meg nekem, mi volt amaz irgalmas szamaritánus neve ? Hallgattam, mivelhogy annak neve nincsen megírva. „Ha tehát nem tudja, úgy engedje meg, hogy az enyimet is elhallgassam.“ S ezzel lovai közzé vágva tova kocsizott. „Azért tehát" — mondá Oberlin barátainak — „hagyjatok jót tennem és ne gáncsoljátok eljárásomat. Menjetek el és ti is hasonlóképen cselekedjetek.“ Csendes magaviselet a zivatarban. Hogy G e r f i e 1 d, északamerikai elnök, ember a maga talpán, azt bebizonyította az ellene intézett merénylet után szemben a halállal, mikor ezt orvosai elmaradhatlannak mondták előtte; azt bebizonyítja még most is, mikor neki mint erélyes, munka kedvelő embernek nyilt sebbel, halálos ágyon kell feküdnie; azt bebizonyította már azelőtt is nemcsak háborúban, hanem békében is. Mióta a fehérházban, az északamerikai egyesült államok elnökének palotájában lakik, még kevés jó napja volt Garfieldnek. lirős, egészséges neje azalatt Washingtonban a sorvasztó ma.lári lázba esett és egy ideig életveszélyben forgott. Az időben, daczára hivatalos munkájából szár mazó kimerültségének, Garfield minden szabad perczét neje betegágyánál töltötte. Az elnök egy régi haditársa, Knox (mondd: Noksz) tábornok, ki őt azon időben meglátogatta volt, a következőt beszéli el róla, miről a nemes- és erőslelkii férfiúra, ki nagyobb az ő szerencsétlenségénél, rá lehet ismerni. A tábornok mondá: Az elnököt a hivatal-vadászok tömeges zaklatásaitól annyira kimerültnek találtam, hogy barátai komolyan féltették egészségét. De e fölött nem panaszkodott, csak neje betegsége aggasztotta őt, de csak oly mérvben, mint mikor az orvosok eltitkolják a családtagok, előtt a betegnek valódi állapotát. Mivelhogy azonban e férfiút évek óta jobban ismertem, mint a körülötte lévő uj emberek s őket ily titkolódzás
