Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-07-02 / 39-40. szám
463 Lis nélkül, a nélkülözőket és szegény sorsuakat pusztán azért a társadalom rosszabb embereinek tartanánk, mert nélkülözök, mert szegény sorsuak. kirre a megjegyzésre van ok, hiszen a magasabb állásuakat és gazdagabbakat „jobbakénak szokták nevezni a mindennapi életben. Hát ez a kifejezés nem keseriti-e el s nem ingerli-e fel a nehéz „munkás-osztályt“, — ha szabad ezt e kifejezést használnom, — a vagy a népek azon részét, a mely szolgálatra van utalva. Mintha bizony a napszámosok között nem volnának nemeslelkü derék emberek, vagy mintha bizony a gazdag palotákban a bíbor és bársony alatt nem dobogna aljas érzelmű, kegyetlen szív? Oh hány ember nem önhibája miatt, hanem valamely családi betegség vagy más kedvezőtlen körülmények, embertársainak csalárdsága vagy az Istenség titkos vezérlete következtében lesz sor- sosa az élet nyomorúságainak! Hogy volnál képes azt, kit Isten igy meglátogatott, felfuvalkodva megvetni vagy szeretetlenül el itélni? Ti pedig szegények ne engedjétek, hogy a gonosz ellenség az irigység tüzét felgyújtsa szivetekben — a szerencsésebbek ellen. Avvagy nem tanitott-e meg benneteket a tapasztalás arra, hogy a ki az irigységnek helyet ád szivében: arra nézve az élet-terhének elviselése százszorosán meg van nehezítve; annak buzgalma és tettereje megbénul, szorgalma és jókedve ellankad s a hűség és béke száműzve lesz szivéből és házából?! Óh! tiszteld tehát a szent korlátokat,melyeket a felséges Isten akaratja vont a te vagyonod és sorsod és felebarátod vagyona és sorsa között. A mi nem a tied, hanem fele- barátod-é: azt hadd használja felebarátod szabad tetszése szerint — saját felelősségére; és ha másnak több szabad ideje van mint neked s azt szórakozásra, kirándulásra fordithatja, ha kényelmesebb lakása van, finomabb ételeket főzethet állásához, vagyonához és viszonyaihoz képest: - hadd, ne gondolj vele — mind az nem elégséges a megelégedésre és a megvigasztalásra! ..És igy nagyobb örömet adsz az én szivembe, hogy nem mint mikor az ö boruk és búzájuk megsokasodnak.“ Zsolt. 4. 8. A ki Isten kegyelmében nyugalmat talált és a jobb részt választotta, a ki Istenben boldog, — az a földi javak mellett meg tud elégedni azzal, a mi van, az lelke vágyainak kielégítését nem követeli a mulandóktól. De mig a lelki javakban nem találsz örömet, mig mennyei kincseket nem gyüjtesz és azokban nem reménylesz: addig természetesen nem
