Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-06-18 / 37-38. szám

449 —

— Lásd öcsém! azt szokták mondani: ha orgazda nincs, tolvaj sincs. De én úgy tartom : van tolvaj orgazda nélkül is, csak hogy hamarább nyitjára lehet akadni a bűnténynek; de az orgazda neveli a tolvajok számát; mert az orgazda szerepet olyan ember vállalja el, ki gyanútól menten áll a világ előtt s a kárvallott — miután a gyanúsoknál nem talált semmit — szégyenei arra a gondolatra jönni is, hogy nála keresse vagyonát. Ennélfogva, az orgazda melletti tolvajlás, több időn keresztül titok marad, s csak a véletlen deríti ki, főként ha az orgazda mint V. J. ügyes tettető.

— így jár az öcsém! a ki törvénytelen utón akar meggazdagodni. „Lgy lopott garas, száz igaz garast viszen el,“ az elmondott történetből nyilván láthatod. — „Nem használnak a hamissággal gyűjtött kincsek.“ — A bűn, elveszi büntetését. Nem kdevez annak az Isten „az ő kezeivel kihányja ötét, és az ő lakhelyéből kisüvölti őtet," s háza, marhái eltétetnek az igaznak számára. — Ha valaha bűn, kisértet ostromol, ha a testiség csalárd incselkedése körül hálózni készül, hogyr vágyai, kívánságai oltárán áldozzál: jusson eszedbe ez a történet, hogy megóvjon az erkölcstelenség mételyétől. — Én részemről örülök, ha a mondottak jó hatással voltak reád.

Kedves bátyám! köszönöm szívesen, hogy elmondotta ezt a történetet; nem feledem el mig élek. — Szent hitemre mondom: inkább koldulok a mindennapi kenyérért a tehetősek küszöbénél: de tolvaj, vagy orgazda nem leszek életemben ; mert látom, hogy: „a kik megakarnak gazdagodni, esnek kísérletbe és tőrbe, és a mely jószág először hirtelen gyüjtetik, annak vége meg nem áldatik.“

MOLNÁR SÁMUEL.

Templomain k.

Ki az, ki hő imáink szent helyén,

Hideg közönynyel, gunynyal nézne szét? Nem az arany kerúbok szárnyai: —

A hitélet világa itt a szép.

Az itt a szép, hogy titkolódzva a Szentek szentébe lépni hasztalan. Megnyíttatván az élet kútfeje:

Hall a siket, lát a világtalan.