Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-06-18 / 37-38. szám
- 447 lehajtania, s előtte a szegény nagy becsben volt. — Ne mondd azt: ..tennem kell valamit; mert igy meg nem élek;4, mert az veszedelembe vezet. — Igen: tenned kell okosan, meggondolva jól minden dolognak elejét és végét: mert ,.a ki jól meggondol minden dolgot, jót nyér.“ — Az okos munkásság hiányzott nálad: azért nem boldogultál. — Az igaz, nem lehet minden ember földes ur: de ha Istenfélő, becsületes, ha szegénységet hágy is utódainak: megnyugszanak rajta ; mert tudják, hogy a legdrágább kincset a becsületet hagyta nekik a szegénység mellett, s nem pirul meg orczájok atyjok bűnéért; de ha látják, hogy a csalárdul gyűjtött vagyonnal — melyet a szél elhordott, — becsületük is be van szennyezve; mert apjok bűnét szemökre hányják : átkot szórnak éltében fejére, holta után sirhalmára. — Ebből következik, hogy mint minden apának: úgy neked is István öcsém! legdrágább kincse a becsület, a nyugodt lelkiismeret: ezt kell tehát őrizni mindenek felett a szenytől, hogy ha gazdagságot nem hagyhat is gyermekeinek, legalább jó hirt, nevet, becsületet hagyjon. Képzeld magad Vérmes János helyzetébe. Boldog volt az, még szegény volt; de boldogtalanná lett mihelyt tévútra engedte magát a nemtelen indulatok, a csábitó szavak által vezettetni; — mert lelkileg, erkölcsileg szegény lett. Úgy érezte magát, mint a hajós a tengeren, mindig fél a vihartól : úgy ő is félt, nyugtalan volt, s a félelem felrezzen- tette édes álmából is; mert lelkiismerete mindig azt hangoztatta fülébe: bűnös vagy ; a bűnös elveszi büntetését. — És most a tömlöczben igazolva látja lelkiismeretének szavait. — Becsüld meg öcsém! helyzetedet; mert a gazdagnak is van elég gondja, baja, bánata. — Őrizd magadat minden bűntől; mert akkor nyugodt a lelked. — Xe engedj az indulatok csáb- szavainak, hogy Vérmes János sorsára ne juss; mert lásd, a gonosztevő apák gyermekein teljesedik be az irás szava: „az atyák ették meg az egrest, és a fiáknak fogok vásik meg belé.“ — Vérmes János gyermekein beteljesedett. — Óh Péter bátyám! hálát adok az Istennek, hogy most találkoztunk ; mert őszintén bevallom, hogy közel voltam ahhoz, hogy a bűn útjára térjek; de az isteni gondviselés Péter bátyámban szabaditót, jó útra téritőt, küldött hozzám; mert az elmondott történet annyira hatott lelkemre, hogy a Béiial minden fiai sem tántorítanának el, az erény-, erkölcs-, vallásosság útjáról, esküszöm Isten nagy ege alatt. S most már
