Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-06-18 / 37-38. szám
443 kukoricza sem termett; mégis falunkban senki sem halt meg éhen, most pedig biztat a remény, hogy krumplink, kukoriczánk fog teremni: ne félj - jó az Lsten —- nem halunk meg éhen. Majd dolgozunk ha a magunk dolgát elvégezzük, másnak s nem fogyasztjuk a magunkét. Kn is kárvallott vagyok mint te, e mellett öreg is: még sem esem kétségbe. Azt tapasztaltam életemben, hogy mikor a csapás legnagyobb volt rajtam, akkor volt hozzám legközelébb az Isten. Maga Ígéri a nyomorúságban szenvedőnek: „hívj segítségül engemet a te nyomorúságodnak idején, én megsegitlek tégedet.“ — Én Istenben vetem hitemet, reményemet, bizodalmamat s hiszem, hogy nem szégyenülök meg soha. — Imádkozom, dolgozom : megáld az Isten !-— Az bánt engemet Péter bátyám! hogy én mindig Istenfélő voltam, senkiét nem bántottam, szorgalmasan dolgoztam ; mégis kevés sikere volt igyekezetemnek; sőt nem egyszer szerencsétlenebb voltam másoknál, kikben ezen tulajdonok nincsenek meg. Bevallom, nem egyszer gondoltam már szerencsétlen helyzetemben arra a mit a hajdani Izráel mondott: „valaki gonoszt cselekszik kedves az Ur előtt, és ő azokban gyönyörködik:“ mert éreztem, hogy ártatlanságban mostam kezeimet, tisztán tartottam szivemet; mégis nyomorúságot szenvedtem és szenvedek most is; ellenben a gonoszak szerencsésen nevelik erejeket e világon p. o. Eszter János, ki kerüli a templomot s a jó embereket, kiről nem egyszer suttogta ugyan a hír szája, hogy a mit meglátott a két szeme, a két keze ott nem hagyta; most becsültetésben részesül, vagyon bőségben úszik, s ott a parton minden gabonája épen maradt a fagytól. Már édes bátyám, nekem is kell tennem valamit; mert igy meg nem élek. — István öcsém! úgy látom, te nagyon meg vagy zavarodva, s közel vagy ahhoz, hogy az eddig követett jó útról letérj, hogy vagyonra tég-y szert. — Egy történetet mondok el — ha meghallgatod — mely szemem láttára folyt le; abból meg fogod tanulni, hogy a ki gonoszt cselekszik nem kedves Isten előtt, s megfogsz győződni arról, hogy a bűnt utói éri a büntetés. — Szívesen meghallgatom Péter báyám! talán kétséges- kedő lelkemet megvigasztalja. — Előrebocsátom öcséin! hogy én nem itt születtem. Mint szolga legény vetődtem ebbe a faluba, s házasság foly
