Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-05-21 / 33-34. szám

4o4 —

Hiba tehát az, ha mi is mint az említett király — addig mig a póktól nem tanult, — tétlenségben heverünk, akár szegényes szalma ágyakon, akár bársony díványunkon és összetett kezekkel várjuk a készet, a mit meg nem érdemiünk.

De hiba ám az is, ha valaki, — habár tizenkétszer is elkezd valamit — Isten nélkül. Nem csodálom akkor, ha nem koronázza siker a fáradságot, ha a kezdetnek nincs jó folytatása és nincs szerencsés vége. Az a kezdet, a melyből az Istent szándékos gonoszsággal vagy vétkes könnyelműséggel kihagyják, az a kezdet, bármely munkának akár észbeli, akár kézi munkának kezdete legyen is az, elhibázott kezdet, a melynek vagy épen semmi vagy rósz folytatása van.

Ki tudja ? A történelem nem szól arról semmit, hogy Bruce Róbert király is tizenkétszer, nem-e Isten segítségül bivása nélkül akarta legyőzni ellenségeit s nem-e csak tizen- harmadszor jutott eszébe, hogy a legfőbbet kihagyta a számításból és az a legfőbb az Isten ?!

Azért tehát a nagy dolgokat is Istennel kell elkezdeni, de a kicsiny dolgoknál sem szabad megfeledkeznünk az Istenről, sőt már ébredésünk alkalmával ezt kell mondanunk : „Lelkemnek első gondolatját E reggel neked szentelem;

Ur Isten! s nyelvemnek szózatát Dicséretedre emelem ;

Oh kedveld áldozatomat,

Tekintsd hiv indulatomat!“

Éljen az ipar!

Habsburgi Rudolf király, a ki ez előtt ötszáz évvel uralkodott Németországban, egyszer nem meszsze Báseltől eg'y kis mezővárosban megállapodott s az, a ki legelőször is figyelmét magára vonta, nem volt más, mint egy szorgalmas timár-mes- ter, a ki a bőrök kiteritésévél foglalkozott.

„Te is jobb szeretnél ugy-e száz forintot és egy szép feleséget, mint ezt a bűzös mesterséget?“ szólitá meg őt a király.

„A mit felséged kíván, az már meg van nekem,“, felele a tímár. Rudolf erről meg akarván győződni, meglepte tímár alattvalóját magas látogatásával. A tímár kitett magáért. Szép felesége hordta fel az ízletes ételeket ; z asztalra, és ezüst pohárban pezsgő borral kínálta a királyt, majd a timár is bemutatta magát drága bársony ruhájában és üdvözölte magas vendégét.