Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1881-10-16 / 3-4. szám
35 fölött? Hát az annyi ezer és ezer olvasóval dicsekedő tekintélyes hírlapok, a helyett, hogy megbélyegeznék a mértéketlen kicsapongást, mint az átok és nyomor forrását, nem simítják e azt inkább el ilyen forma megjegyzésekkel „a vendégek vig kedélylyel tértek haza s minden a legszebb rendben folyt le“ — jóllehet a részeg fők botránynyal fejezték be a mulatságot ? Xem rég találkoztam, egy jó kedvű társasággal, a mely egy délelőtti órában mulatozni ment a szőlős kertbe. Mindenki ünnepies ruhába volt felöltözve, a zászló lengett, a szalagokat lobogtatta a szél, a zene szólt, s minden arczról a jó kedv és határtalan öröm fénye sugárzott felém. Este ismét láttam a haza vonuló társaságot. I )e mintha nem is azok lettek volna! Az ünnepélyesség fénye kialudt, a nemes jó kedv a rendetlen magaviselet, részegség és fülsértő zsivaj homályában veszett el. Visszataszító sötét kép! Kezdete öröm, vége szomorúság! Igaz, hogy a nagy szükség vaskeze megfékez némely zabolát- lanságot, de hát az otthoni nélkülözésért nem keresnek-e sokan kárpótlást azon az utón, a mely a romlás örvényébe vezet s a benső fájdalom érzetet, nem bóditják-e el vétkes szórakozásokkal ? Mennyi alkalom van az éjjeli tánczokban a test és lélek megrontására, egymást érik a meghívók a költséges mulatságokra; mily elrémitő az ellentét az egyes családokban a napi renden levő nélkülözés és a mulatozók szemkápráztató pazarfénye s nyelvcsiklandozó drága étkekkel és italokkal megterhelt asztala között, a mely leginkább Vasárnap van megtérítve, hogy a nyugalom napja megzavartassék! Ott vannak a farsangi tivornyázások, a melyek a drága időt elrabolják, a fejet elkábitják, a szivet megmérgezik s e mellett költségbe és adósságba vernek. Ti előkelő származásúak és vagyonosok! törekvéstek oda irányul, hogy felülmúljátok egymást a ruházat kikeresett újdonságaival, a vendégség mesterkélt élvezeteivel s a lakás drága fényével, ki csodálkoznék hát azon, ha — a kik az ily pazarlásban szolgálatot telyesitenek, — önkénytelenül irigyekké lesznek s ha egész néposztályok arra a gondolatra jönnek, hogy ezek és ezek az urak játék vagy csalás által azért akarnak meggazdagodni, hogy azután a kényelem párnáin át adják magokat a semmittevésnek ! Két kártya-játékos mellett ültem egyszer. Mint jó barátok tréfálva, nevetgélve kezdték el a játékot, de ez nem soká tartott; mert csak hamar birvágy, aggodalom és káröröm ült
