Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-05-07 / 31-32. szám
— 373 — ..Midőn Jézus — mond Lukács — Szombaton a zsinagógában tanított volna, látott ott egy asz- szonyt, kiben vala betegségnek lelke 18 évtől fogva, és m e g g ö r b e d t vala annyira, hogy magát fel nem egyenesíthetné.“ íme az asszony tehát beteg volt, s bár keservesen, felvánszorgott mégis a templomba s a legvégső széken hallgatá végig az Idvezitő épületes és vigasztaló beszédét „s mikor meglátta volna őt Jézus“ — óh, mert ő örömest meglátja az elrejtett nyomort — „magához s z ó 1 i t á és mondá neki: megoldoztattál a te betegségedből! És reá vetvén kezeit,“ a csodatevő, áldásteljes kezeket — „és ő azonnal felegy enesedék.“ A görbe test, a lehajtott fő, mely 18 év óta csak a földet nézhette, íme most boldogan tekinthetett fel szabaditójára s a ma- gasságos egekre! Bár a csodák ideje lejárt, de azért mondjátok meg ti, kik az Űrnapját tiszteletben tartjátok, az istenházát szeretitek, nem tapasztaltatok-e valamely szép Vasárnap ehhez hasonlót? A földi terhek elviselésére nem nyertetek-e csodálatos képen lelkierőt ? s kiemelkedvén az élet szenvedései közül, nem éreztetek-e mennyei örömet? Tagadhatatlanul, mert ha előttünk az evangyéliom magyaráztatik, az isteni üdvigazság hirdettetik, elfeledjük legalább órára az élet gondjait, keresztek, személyes bajaink s fájdalmaink kevésbé tűnnek fel az istenség nagyszerű dolgai mellett. A világi dolgokat az örökkévalóság fényénél más mértékkel tanuljuk mérni, fáradt lelkünk megpihen s az életgond súlya alól felemeltetik. Oh jöjjetek tehát az isteni irgalom e kútfejéhez különösen ti megfáradt és megterheltetek szenvedők! Oh, mert jól tudom én azt, hogy van mi közöttünk is elég beteg lélek, szenvedő szív, mely gondjainak nehéz súlyától földhöz nyomatva, — miként ama meggörbedt evangyéliomi asszony — fel nem tekinthet, igen mert nincs többé mivel feltekinthetnie, oda van a h i t, oda van a remény . . . Oh jöjj ide beteg lélek s tekints a te Idvezitödre, ő is reád tekint sziveket vizsgáló szemeivel. Ha te hitben nem tekinthetsz is reá, reád tekint ő kegyelemmel. Téged is magához hiv ő ma és ezt mondja: ..oldoztassál fel a te betegségedből!” Miként amaz asszony, te is másként mégy ki az ő házából, mint bementéi, fölemelt fővel, szilárd léptekkel, vidám tekintettel, megszabadulva a földi gondok terhétől.
