Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-05-07 / 31-32. szám

- Só; jes és vidékének lutherán papjai bepanaszolják Luthernél, ki

1544. ápr. 2i. igy válaszol : „Felettébb csodálkozom a felett, a mit Dévai Mátyásról irtcfk . . . bármiként álljon is a dolog, a sacra- mentariusok tudományát nem mitőlünk tanulta.“ Dévai ekkor (1543.) Erdélybe ment; de már i544-ben debreczeni lelkész és esperes volt. Ezt igazolja a Wagner által közlőtt Szepesi Krónika 1539-ik évi pótló jegyzete, a közelkoru (iíjit.) Xylander után dolgozó Klein, ki a szepesi 24. városi anyakönyvben Dévait debreczeni lelkipásztornak és esperesnek nevezi. Dévai Debre- czenbe juthatott akár azon körülménynél fogva mert Debre- czen földesura Török Bálint s ennek neje Pempflinger Kata, Dévai szülőföldének is földesura volt; akár azért, mert Török Bálint családjához, az ezzel közel rokonságban álló Nádasdy Tamás, vagy talán György brandenburgi őrgróf, — mint Pemp- Hinger Katának Budáról (ismerőse — által lön ajánltatva. Ezek ellenében, némelyek azt állítják, hogy Dévai 1544-ben Erdődön, (Szatmármegyében) Drágffy Gáspárnál volt, mivet I. Ferdinánd i544. febr. 12. Prágából Várday Pál esztergomi érsek és királyi helytartót arról tudósítja, hogy már kétszer irt Drágffy Gáspárnak, miszerint Dévait és a többi eretnekeket birtokain ne tűrje meg. Erre azt felelhetjük, hogy a róm. kath. papságnak Eerdinándhoz küldött tudósítása Dévait illetőleg téves is lehetett; már ekkor a tiszai országrészek a protestántizmus birtokában voltak ; továbbá e kifejezés: „Dévait és a többi eretnekeket birtokain ne tűrje meg“ nem azt teszi, hogy Dévai Drágffy várában, Erdődön tartózkodott. Az sem bebizonyított tény, hogy Dévai Biró Mátyás az erdödi,

1545. szept. 20-ki zsinaton jelen volt. Ama zsinaton Dévai Miklós volt jelen és nem Mátyás, mint ezt a zsinat czikkeinek Benkő József által fölfedezett s az erdélyi muzeum könyvtárában levő példánya világosan mutalja. Különben a Drágffy családról vezetett és családi napló egy szóval sem említi Dévait. Mig tehát némelyek Drágffy Gáspár környezetében keresik öt, hihetőleg Debreczenben írja (1543. után)' „A tiz parancsolat ... és miatvánknak . . . magyarázatát“ melyet Krakkóban nyomatott ki. Ebben a többek közt ezeket mondja: „a kenyér és bor nem változat, de hit szerint, Krisztus teste és vére.“ Ebből is látszik, hogy Dévai a helvét irányt követte. Hihetőleg 1548-ban halt meg Dévai, mert Dabreczen város jegyzőkönyvei, — melyek 1547-ben kezdődnek, — Péter és András papról emlékeznek, de Dévairól nem. (Lásd Franki Vil