Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-04-23 / 29-30. szám

- 344 vagy mint országrészeiben nevezték IT. János király, — orvosa, Blandrata György nyert meg, ki ezt ismét Lengyelországban tanulta a szentháromságot tagadó Socinustól. Dávid 1566-ban föllépett Sz.-háromságtagadó tanával Kolozsvárit s az egész egyházat unitáriussá tette. Méliusz Péter, ezen a kálvinista- ságra nézve veszélyes-tanok ellen, 1566 és 1568-ban vitatkozást tartott az uralkodó székhelyén Gyulafehérváron, a hol éppen országyülés is tartatott. A vita eredménye az lett, hogy az országyülés megengedte, hogy a református papok, — a reform, egyházon belől is — úgy taníthassanak, a hogy nekik és hallgatóiknak tetszik. Megjegyzendő, hogy maga az uralkodó — II. János — is már ekkor mint láttuk unitárius volt. Az unitáriusok javára szolgált az is, hogy az állami nyomdában, tetszésök szerint nyomathatták tudományos és vitázó röp- irataikat. — A kérdés végleges eldöntése czéljából 1569-ben Nagyváradon tartottak nagy vitát. II, János, elnökké Békés Gáspár hivét nevezte ki, a pártok főszónokai és fejei Méliusz és Dávid valának; de ezenkívül ott volt a két felekezet minden kitűnősége is. A vitatkozás hevesen és magyar nyelven folyt s már harmad napra maga II. János is bele szólt, mit a kálvinisták zokon is vettek ; mert ez által vitatkozási szabadságukat veszélyeztetve látták s Méliusz ki is fakadt ekként: „a kinek ura (t. i. II. János) a pöröse, Isten annak orvosa!“ A vita végével egyik fél sem ösn.eré el magát legyőződnek; II. János azonban kinyilatkoztató, hogy ő mindenik résznek meg akarja adni a szabadságot, igy az unitáriusoknak is. Erre igen sokan lettek Nagyváradon unitáriusokká.

Méliuszt, az általa védett iránytól, nem tántorította el az unitáriusoknak nyújtott fejedelmi pártfogás; sőt éppen ez buzdító arra, hogy 1570. egy könyvet Írjon s azt éppen II. János királynak ajánlja, őt a kálvinizmushoz visszatérésre buzdítván ; a nagyváradi vitának pedig mintegy folytatásul Csengerbe — Szatmármegy'ébe — hivott zsinatod, hova az unitáriusok azonban nem jelentek meg. E zsinat határozatai külömben igen alkalmasok lettek a szigorú kálvinistaság megtartására. A harcz azonban, melyet ily törhetlen emberek — mint Méliusz és Dávid, — folytattak volna pártjaik élén, váratlanul félbe szakadt; Méliusz és az unitárius király II. János, — 1571-ben meghaláloztak.

II. János főpártfogója volt ugyan az unitárizmusnak; de tisztelte mindenkinek lelkiismereti szabadságát s a székelyvásárhelyi országgyűlésé azon dicsőség, hogy proklamálta (1571.