Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-04-09 / 27-28. szám
330 A ki olvasta a XCVI-dik zsoltárt, eszébe jut, bog'y itt betűitek annak ezen versei : „hirdessétek a pogány népek között az ő dicsőségét, minden népek között az ő csodadolgait. Mert nagy az Ur, és igen dicséretes, tisztelendő minden istenek felett. Mert a pogányoknak minden isteneik bálványok ; de az Ur az egeket teremtette! mondjátok: a pogány népek között uralkodik az Ur!“ A puszta templomok. (Nép mond a.) Sötét zirnankós éjszaka, A villám lángokban lobog, S fényjénél meg-meglátszanak Mik még itt-ott fennállanak — A romba dűlő templomok. Éjfélben zúgni kezd a vész, Megrázza a harangokat, S a mint elkezdnek kongani: Megnyílnak a sir zárai, S felhozzák a halottakat. E pillanatban mindenütt Az agg-ajtók szétnyilanak : A hivő nép, mint hajdanán Eljő s leül egymásután S a zsoltárok főlhangzanak. Majd a szószékre megy a pap, S imára nyilnak ajkai, A nép zajongva leborúl Ő is buzgó imára gyúl, Papját vágyván utánzani. A szent-igét is fölveszi Népének bölcs tanácsot ád, Most a központra lépeget, S elő-intvén a híveket: Kiosztja az Úrvacsorát.