Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-03-26 / 25-26. szám

Férgek eledele gyarló testem lészen, Mihelyest testemtől lelkem búcsút vészen. Lelkem pedig mennyben Istenét dicséri, Addig is mig testem újulását éri.

Gondold meg azt ember, Isten van az- égben, Ne tégy bűnt se nappal se a setétségben; így a midőn élted itten megyen végbe,

Nem esel örökös rabságba, ínségbe.

Hallgas élő ember az Isten szavára,

Figyelmezz szüntelen parancsolatjára,

Ha szert akarsz tenni ama koronára,

Melyet az Ur készít a hívek számára.

Isten, a ki formált el is tart bennünket,

Csak tiszteljük, féljük a mi Istenünket.

S ha neki szenteljük teljes életünket,

Meg is koronázza végtére fejünket.

Korona örökös adatik azoknak,

A kik találtatnak igaz sáfároknak;

De kik elprédálják jószágát ciroknak,

Örök veszedelmet szereznek magoknak.

Legdrágább embernek az ő idvessége,

Nem ér ezzel világ minden dicsősége.

A kinek ezt adja Isten Ő Felsége,

A mennyben lesz annak örök békesége.

Megtérésed ember ne halaszd sokára,

Ne tedd által kérlek egy máról más mára; Mert nem Íratott az senki homlokára,

Hogy mikor érkezik a végső órára.

Nem hágy el az Isten soha is tégedet,

Csak te el ne hagyjad a te Istenedet;

De ha bűnben töltőd teljes életedet,

Elhagy, ki is törli könyvéből nevedet.

Oda fel a mennyben van az én Jegyesem, Oda vár magához az én szerelmesem. Kívánok is innét hamar elköltözni,

Fehér köntösökbe nála felöltözni.

— 3o7 —