Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-03-26 / 25-26. szám
2gS --sz ive száraz, lelke rideg, mint a jég, s a lelkészi szent cselekményekben oly közönyös, hogy még ajkukon a szent éneket mormolják, szivök, melyben többé nem ég az isteni lélek heve, nem érti ajkaik szózatát. (Zsilinszky Magy. orsz. gyűl. vallásügyi tárgyalásai 4. lap stb.) Hát a nép vallásossága, erkölcsisége és értelmi műveltsége milyen volt ? Elég erről annyit mondani, hogy az imádás tárgyát többnyire képek ereklyék (szentek állítólagos csontjai, Krisztus keresztjének(P) darabjai stb.) képezék; az Isten igaz tiszteletét üres szertartások, proczessiók, bucsujárások pótolták, míg a közéletben a tudatlanság és babonaság sötét éjjele borult a lelkekre. Valóban szánandó volt ekkor az ország állapota. A király tehetetlen, egyházi és világi főurak egyiránt romlottak, s s alig vált ki egy-kettő, ki hazáját őszintén szerette és nem fordíthatta el a megérdemelt sorsot a nemzet felől. A pártokra tépett s önmagával meghasonlott országot az európai nemzetek is magára hagyák. II. Lajos király sógora a hatalmas V. Károly spanyol király és német császár, Ferdinád osztrák főher- czeg kisujjokat is alig emelék föl, hogy testvérük férjén s a szomszéd országon segítsenek ! Az osztrák sereg a mi jött volna is elkésett. Vagy talán eg'yenesen azt akarták, hogy hadd pusztuljon el Lajos kiráiy és így nyíljék meg a Habsburgok előtt holmi családi szerződések, s titkos üzelmek által előre készített örökösödés a magyar királyi székre?! Egyedül a római pápai szék volt Mátyás óta hű támogatója következetesen a magyar államnak. Igaz, hogy a pápa mindent elkövetett, hogy a re- formáczió Magyarországból kiirtassék ; de ezen csodálkoznunk nem lehet; mert hiszen a reformáczió éppen a pápaság léteiét fenyegette! VII. Kelemen pápa és előde, sőt különösen Del Bargio báró pápai követ, nemcsak tanácscsal, hanem pénzzel, katonákkal egyaránt segítette az elárvult országot. Ezt el kell ismernünk ; mert az igazság, az érdem, , vallási ellenfelünkkel szemben is igazság és érdem marad. De a pápa minden igyekezete mellett is vesznie kellett az korbeli magyarnak; mert maga is elhagyá magát. A ki képes lett volna nagy népszerűsége, hadvezéri képessége s a zászlói alatt álló 4o ezer ember segélyével talán még megmenteni az országot, t. i. Szapolyai János erdélyi vajda : attól féltek, először maga (a hatalommal nem biró, de hatalmát féltő) király ; aztán udvaronczai; a nádor — Báthori István; — a többi fő-
