Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-03-26 / 25-26. szám

2Q7 —

lyöket másokkal tölték be. Verböczy Istvánt nádorrá. Drágffy Jánost országbíróvá és Várdayt esztergomi érsekké tették. A lutheránusok elleni törvényt ismét megerősítették, azon hozzáadással, hogy a kiirtandó és megégetendő lutheránusok jószágai a királyi kincstárra vagy a földesurakra szánjanak.

A köznemesség vagy a Zápolya-Verböczy párt, csakhamar más irányt kezdett követni, azon meggyőződésre jutván, hogy a „lutheránusoknál sokkal nagyobb ellenségei a hazának azon magyar kényurak és főpapok, a kik magán érdekeik kielégítése végett készek a hazát elveszteni.“ Az 1626-ki rákosi or- szággyülésen már nem kívánják a külföldiek eltávolítását; pedig már ekkor Brandenburgi György testvéreivel együtt nyilvánosan a reformáczióhoz csatlakozott s magyar-alföldi birtokain hathatósan elő is mozdította azt.

De hát lássuk azt a magyar főpapságot! Már —• Vitéz János (Mátyás az esztergomi érsek) kikelt — Szentiványi M. jézsuita szerint, — a papság erkölcsi hanyatlása ellen. Geréb László püspök is megrójja a papság feslettségét, s azt az isteni félelem nyilvános elhanyagolása, a papi hivatal megbecs- telenitése és nyilaános hotrányok miatt vádolja. Különös ingerültség tárgya volt Beriszló Péter veszprémi, majd zágrábi püspök és horvát bán, ki később a haza védelmében való hős halálával örökité emlékét. „A püspökök legnagyobb része — II. Lajos alatt — mondja Horváth Mihály püspök (kisebb történeti munkái 1868. III. k., 1 1. lapon) a világi urakkal fényben, pazarlásban, világi kedv töltésben vetekedve kéjelgett, s hogy azokat költséggel győzze, kincs szerzésében fáradozott. Voltak, kik kereskedést, mások kik zsidókkal szövetkezve, uzsorát űztek. így kereskedett Zsigmond pécsi, uzsoráskodott Várday Pál egri püspök és Szalkay László esztergomi érsek. Mások az alsórendü papságot annyira zsarolták, hogy az ország rendéinek kellett azt védelme alá venni. Az erdélyi püspököt iszákosnak és nyerészkedőnek, a váradit hóbortosnak, a veszprémit pazarnak és hazugnak festik az egykorú irók.“ A Szálkái érsek kormányát meg éppen zsidó kormánynak.

Könnyen elgondolhatni, hogy ily főpásztorok alatt minő lehetett az alsó papság! Gosztonyi János győri püspök (1510 —

1525.) keserűen panaszolja egy franczia tudós barátjának, hogy a papok közt alig van már olyan, a ki teljesen értené, a mit olvas és énekel (deák lévén, természetesen az istenitisztelet nyelve.) Innét van — úgymond — hogy közöttük legtöbbnek