Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-03-12 / 23-24. szám
290 ---Apr óságok. — Népies rósz szokások. A magyar népszokások között sok van, mit rosznak, helytelennek tartunk, de ezeket mind elöszámlálni nem akarjuk, nem is tudnánk. Csak egy pár rósz szokásról teszünk itt említést, arra kér re t. olvasóinkat, hogy a mondottak felett gondolkozni szíveskedjenek. Nagyon rósz szokás népünk között a halott virasz- tás. Ez hihetőleg azon szép és, nemes részvétből származott, hogy a halott felett kesergőket a rokonok és jó barátok meglátogatták, vigasztalták, sőt éjjelre is a halott mellett maradtak, hogy a bánatos felek ne legyenek magukra hagyva szomorúságukban. Hanem ez a szép részvét idők folyamán oda fajult, hogy ma már legtöbbször a halottvirasztás nem egyéb, mint költséges összejövetel, mely tetemes pénzükbe kerül az özvegyeknek és árváknak. Ilyenkor nemcsak a rokonok s jó barátok, de más idegenek is sietnek virasztani a halott körül. Az esteli órák még csendes beszélgetés s éneklés közt telnek el, de.később már — úgy éjfél körül — zajosabb lesz a társalgás, mit .elősegít a kézről-kézre adott pohár, s bizony nem egy szer., történt már meg, hogy az italszerető emberek elfeledkeztek a halottról s dallal váltak meg a koporsótul. Bizony ez nagyon rósz szokás, nem csak rósz, de csúnya is.. Hagyjuk el e szokásból azt, a mi csúffá teszi, — hagyjuk el a bort és pálinkát ilyenkor. HaJ a jó barátok virasztani akarnak a halottas háznál, tegyék azt keresztyéni részvétből s legyenek igazán vigasztalásra és nem terhére a szomorú családnak. É Épen ilyen rósz szokás a halotti tor, mely a temetés utáni órákban szokott rendeztetni. Ez a magas körökben is divatozik. Marhát vágnak, hordót csapolnak a halotti tor számára, s én magam is szemtanúja voltam több ilyen eseteknek. Egy vidéki nagybirtokos temetésén a főiskolai kántus és a katona banda együtt és felváltva szerepelt..^ Temess után a diákság tánczra perdült, a katona zene pedig fújta a talp alá valót késő éjjelig. Mindenki látja, hogy ez is rósz szokás. Hagyjuk el belőle a mi rosszá teszi. Ha valaki temetésre 1 vendégséget akar szerezni, ne tegye azt; adja oda~inkább azt a-kyHséget a-hely■- beli szegények számára, s a felségéit szegényét áldani fogják érte még a haló porában is L Az a vendégség hamar elmúlik, s csak visszatetszést szül azoknál, kik helyesen gondolkoznak, — mig a jótétemény legszebb emléke leend'a, kedves halottnak, kit megtisztelni akarunk! * B. K.
