Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-03-12 / 23-24. szám

28.3 Hózseás mondta ezt, régen a zsidóknak,

Mi lett eredménye az elsorolt szóknak? Nagyon bizonyosat nem tudhatunk róla,

De azt látjuk, hogy oly beszédeket szóla,

Melyet reá bizott Isten szent felsége, Melylyel meglett téve a kötelessége.

Ezen lineán túl Idvezitőnk se ment,

Mikor az emberek körében megjelent.

Mint Isten Fia bár megtehette volna,

Hogy az egész világ szavára hajolna,

És bátor erélyes parancsokat osztott, Önakaratától senkit meg nem fosztott.

Csak egy tettéről van életekönyvében írva, mikor nem birt magával mérgében, Mely megvan mind a négy evangyéliomba, Hogy oly ingerülten lépett a templomba.

Melyt tulajdonképen Istennek szenteltek Most pénzváltó bolttá, vásártérré tettek,

Mely tettet már nyugodt vérrel nem nézhetett, Reájok megvető tekintetet vetett.

Juhokat s ökröket, mik ott voltak sorral, Rendre kihajtotta egy kötél ostorral.

Majd a pénzváltóknak pénzöket szétszórta, Pirongató szókkal magokat lehordta.

Többi beszédei csupa tanítások,

Rendre teljesülő jövendő mondások,

Melyeket megrakott számtalan példákkal,

Meg is erősitett látható csodákkal. Mely méltán betölté a legelső helyet,

A világnak minden bőlcsesége felett. Melylyel fennragyognak sok tudományosok, Kik a mennyországra nem alkalmatosok.

Kiknek mit sem érnek a Bibliai szók, Becsületesebbek az elmúlandó jók.

Sőt nem elég, hogy nem becsülik s tisztelik, Még pártolóit is csúfolják s gyűlölik.