Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-03-12 / 23-24. szám

keleti országaira apostoli (pápai) követté ; egyszersmind föl hatalmazd, hogy a török ellen keresztesháborut hirdessen. Bakócz 1514. tavaszán jött haza. Mindjárt más nap az országtanácsban felolvasta a pápai bullát. Telegdy István kincstartó felszólalt az ellen s nem javallottá, hogy a keresztes csőcselék indítson háborút a török ellen harczolóknak, pénzen váltassák meg a harczban való részvétel s e pénzen rendes katonaságot fogadjanak. többség lezugta. Nagyon tetszett nekik, midőn Bakócz azt bizonyítgatta, hogy igy nem kell sem a főúri zászlóaljakat kiállitaniok, sem a nemességnek a haza védelmére fölkelnie, mégis meg lesz verve a török, s mentve a haza. Bakócz 1514. áplil 16. ki is hirdette a keresztes háborút, de a keresztes had szervezéséről, begyakorlásáról s fegyelmezéséről, élelmezéséről s a már begyakorlott harczosoknak a határra viteléről nem gondoskodott. Kihibázta még a fővezér választást is. Nem hogy valamely hadban jártas föurat nyert volna meg vezérül, hanem a nándorfehérvári őrség egy hadnagyát Dózsa Györgyöt tette az?á, ki éppen Budán volt, bogy a király által neki adott nemesi czimere és 4o telekre szóló adománylevelet átvegye, a miért egy zsákmányló törökcsapat vezérét párviadalban megölte. (Annyira alászált már ekkor a magyar vitézség, hogy egy közönséges bajnoki tett elkövetőjét a király személyesen tüntette ki.)

Dózsa György közönséges székely volt, ki hírhedt rablásai miatt Erdélyben 1f.07.juli 18. köröztetvén, onnan a végekre menekült és katonának állt. (Századok 1876. 10 — 21 lap.) Dózsa nem felelt meg a Bakócz érsek várakozásának ; a török helyett a nemesség ellen vezette seregeit, minthogy a földes urak a keresztes zászlók alól erővel viszszaakarták tartani jobbágyaikat.

A keresztes lobogók alá igen sok pap, barát, tanuló és csavargó gyülekezett, kik a ruhújokra varrott veres kereszt diák nevétől - crux, kuruczoknak neveztettek. A földnépe is tömegestől hagv ta oda falvait, és óriás számmal gyűlt Pest, Székesfehérvár, Nagyvárad és Csanád közelébe. A földes urak, nagy munka idő lévén, erővel akarták az aratásra visszatartani jobbágyaikat, majd az eltávozok családját büntették, botoz- tatták stb. A kuruczok ekkor a földesurak agyonveréséhez, a kastélyok gyújtogatásához fogtak s a közöttük levő papok, mint pl. Mészáros Lőrincz (nagybotu I.őrincz pap) czeglédi plébános, nem hogy csilapitották volna a népet, hanem még lazították. A király ekkor parancsot küldött Dózsához, hogy ve— 273 —