Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-02-12 / 19-20. szám
— 2-34 — Történelmi tárház. A vezérre is számítani kell. Egy magyar hadvezér, ki csapatait már sok csatában győzelemre vezette volt, egyszer hegyszorosba szorult s körül volt véve nagy számú ellenséggel. Tudta, hogy másnapon el nem kerülheti a csatát és azért estve még sátorról-sálorra járt szemlét tartani. Egyik sátor előtt azonban megállapodott, meghallgatva az abban folyó beszédet. „Vitéz vezérünk van,“ mondá egyik katona, — „de ezúttal hibázott; mert oly helyre vezetett, melyen elkerülhetlen a csata vesztés; sok is az ellenség, mi pedig kevesen vagyunk.“ E szavakra fellebbentette a vezér a bejárást és igy szólt a meglepett katonához és bajtár- saihoz: „Rosszul számittok; engem nem vettetek számba. Ti csak a mi lovas és gyalog katonáinkat tekintettétek, tekintsetek rám, mennyire becsülitek a ti kipróbált, hatalmas vezérte- ket, ki titeket annyiszor vezetett győzelemre ?“ A vezért is számba kell venni, ha az ember becsülni akarja a hadsereg erejét. Sok keresztyén az egyház vagy saját háza viszontagságai közben könnyen lesz bátortalanná, mivelhogy az egyházi férfiak kis seregét veszik csupán tekintetbe és az idvességnek ama dicső fejedelmét, a mi mindenható vezérünket számításon kívül hagyják. Hogy bátorságunk legyen és győzelmet reméljünk, szem előtt kell tartanunk a Jézus Krisztust. Ez egyes személyében hatalmasabb százezer hatalmasnál; mert „nékie adatott minden hatalom mennyen és a földön.“ Még egy csatát sem vesztett, sőt az ígéret azt tartja, hogy „ellenségeit lábai alá veti zsámolyul.“ Mert „az a diadalom, mely meggyőzi a világot, tudniillik a mi hitünk!“ Az uj testamontom, Északi Erancziaországban egy paraszt ember szegénysége miatt kénytelen volt hét gyermekét szolgálatba ereszteni. Legifjabb tiz éves leánya számára legkésőbbén talált helyet egy katholikus családnál. Mielőtt a leány el ment volna szolgálni, jött egy biblia-árus, kire figyelmesen hallgatott, mikor a Szent- irás értékéről szólt. Erre addig nem hagyott békét atyjának, mig neki egy nagyon kicsiny uj testamentomot nem vett, ezt azután magával vitte azon feltétellel, hogy az imádság után mindennap fog belőle olvasni. Meg is maradt feltett szán
