Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-02-12 / 19-20. szám
2 3 I Szerencsésebbek ezeknél azon miveletlenek, Kiknél az irás betűi egészen értetlenek Mégis az imádkozásban olyan rendületlenek. Mert jobb szivüek mint ama tudós engedetlenek. A tudósok nagy osztálya, kik csak észszel fénylenek De Istenben keveset vagy semmit sem reménylenek, A Szent Dávid mondásai reájok jól illenek, Eszes bár, de okos nevet soha sem érdemlenek. Szent Pál apostol is igy ir levelében ellenek, Kiknek a megismert Isten utai nem kellenek. Becsületük Isten előtt nékik is kitellenek Hadd kormányozzák szivüket a sátáni szellemek. Mi kik Jézus tanítványi vagyunk, ne tartsunk velek, Mert hogy csak ő a jó vezér, igazolják a jelek, A mely zászlót ö felemelt nem hordták el a szelek, Látják azt az egész földön minden keresztyén felek. Én is látom ! látására benső örömmel telek Hittel vallom, hogy szent s igaz, kit ő benne tisztelek. És most egy pár negyed órát e jó czélra szentelek Hogy dicsőítésére szent búzgósággal verselek. Azért az ő gyümölcseiről ismeritek meg őket. Máté VII. 20. Nagy kert ez a nagy világ, van sok mindenféle fája, Van is ezen sokfélének számtalan sok fajtája. Némelyiknek csupa múló virág a koronája, De bár mely szép, jó gyümölcsért hiába mászunk rája. Olyan is van ugyan, melynek van szép drága almája, Melynek tövét már az ember nagy örömmel kapálja, Legtöbb van még, melynek nincsen virága se rózsája, Milyent terem e világnak miveletlen pusztája. így van s igy volt mutatja az időknek krónikája, Mert már Urunk is a mi szent vallásunk prófétája, Mikor a mennyország útját a népnek prédikálja, Miként esmerik meg egymást e példában diktálja:
