Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-01-15 / 15-16. szám

186

hogy ha megszokja az ember, nem tud el lenni a nélkül. Most nincs mészárszék a faluban, de ha lesz, tudom, hogy megszokja a marhahúst még a szegény embi r is. Nincs olyan szegény, a ki nehány aprómarhát ne tartana udvarán, s ezt eszi egész éven keresztül, meg sertéshúst. Ha azt a csibét, kacsát a közeleső városba bevinné s eladná, annak az áránx legalább ugyanannyi súlyú marhahúst vehetne, s igy húst venne a húson, előnyére saját egészségének, vérforgásának.

— Hiszen próbáljuk meg a mit lehet, én szivesen ráállok!

— Én is! én is — mondák a többiek, kik figyelemmel hallgatták az elmondottakat.

— Ez még csak egyik czélja lenne azon fogyasztási szövetkezetnek, mit szóba hoztam — mondám továbbá — nemcsak marhahúst fogyasztunk mi, hanem sok fűszerféle czikkeket. Milyen jó volna ezeket is valami nagy raktárból hozatni közösen s itthon szétmérni magunk között. Triesztben például vagy Fiúméban vannak olyan gyarmatkereskedők, kik sokkal olcsóbban küldhetik nekünk a megrendelt fűszert, mint azt itthon kapjuk. Ha minden fonton két-három krajczárt takaríthatunk is meg, sok háztartásnál együttvéve sokra menne az is évenkint. — Sőt többet mondok. Ha összeállana iő—20 ember, és az öltönyére szükséges posztót vég számra megrendelné egy hazai gyárban, mennyivel olcsóbban jutna ahhoz, mint az itthoni kereskedésekben ? Ez által azt is elérnénk, hogy a külföldi gyártmányok helyett hazait vásárolván, a honi ipart erősítenénk. így kellene tennünk a fehérneművel, vászon és más szövetekkel. Mert a mi kereskedőink legtöbbnyire Bécsből és más külföldi városokból hozzák és hozatják az áruczikkeket s ezért nem tud hazánkban a gyáripar felvirágozni.

*

❖ *

Talán elég lesz ennyi mutatványul e tárgy feletti beszélgetésünkből. A mondottakból vonják le a tanúságot azok, kik a magyar nemzet jólétét szivökön hordják. Teljesen hiszem, és megvagyok győződve, hogy ilyen községi vagy vidéki fogyasztási szövetkezetek jótékonyan hatnának közgaz- dászati, egészségügyi viszonyainkra, erősbitenék a társulási szellemet, uj erőt öntenének lenyűgözött s a külföld által elnyomott hazai iparunkba.

BIKI KÁROLY.