Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-01-15 / 15-16. szám
183 szívesen adva, méz-édesen kínálva. „Ezt én készítettem, ezt a leányom, ezt a pienyem, ennek a savát borsát a sógorasszony adta meg, ebbőN már muszáj venni, ezt még kell kóstolni . . . “ így kínál a háziasszony mindenkit sorba, míg az öreg házi gazda nem felejti el tele tölteni poharadat s előtted a boros kancsót. Bizony jó gyomrod légyen, ha- ft gyakori kínálást vissza nem akarod utasitani, s ha mind megeszed, mit a szives fiatal sógorasszony a tányérodra elidbe rak, mert ö azt mondja, nem fogad el kosarat a kínálásban. Mikor aztán étellel, itallal jól tartottak, beszóllitják a barna muzsikusokat s ha kedved tartja, úgy kitánczolhatod magadat azokkal az eleven falusi leányokkal, hogy a lakodalomban se különben s azon veszed észre, hogy a leghosszabb téli éjszaka csak egy arasznyi volt. Ilyen az a falusi „disznótor“ ott, hol az ősmagyar szokások még ki nem koptak, s hol az anyagi jólét alá nem szállott ebben az adóvégrehajtós korszakban. Ne hidd nyájas olvasó, hogy ilyen egyszerű kedélyes mulatságok nagy költséget okoznának a magyar gazdának, s azért hagyogatnák el az ilyen barátságot összejöveteleket, mert sokba kerül. Nem kell ott költekezni, minden kitelik a háztól. Egy kis szívesség, egy kevés felebaráti szeretet, párosulva munkás szorgalom és bölcs takarékossággal megadja mindnyájunknak a lehetőséget, hogy pár jó barátunk társaságában töltsük el disznótorunk estvéjét, * ■Jf. $ Nehány nappal ezelőtt egy ilyen kedélyes estvére voltam hivatalos Erdőháti Bálint uramhoz. Alkonyaikor már utánam küldtek, hogy valamikép otthon ne maradjak. Felvettem kézi lámpásomat s a fagyos rögös utczán sár nélkül eljutottam a tisztes házba. Beléptemkor már kedvesen lepett meg a barátságos meleg szoba, tiszta, üde levegőjével, fehérre teritett asztalával. A szoba minden kis része dicsérte a tiszta háziasszonyt. Egészen othoniasan éreztem magamat. De ez nem is csoda, mert Erdőháti uram háznépe úgy külsőleg mint erkölcsökben tükör gyanánt ragyogott messze vidéken. Mint ilyen jómódú polgárok házánál, úgy itt is vig lakoma fűszerezte a disznótor estéjét. De én most nem erről akarok szólani, hanem azt irom le röviden, hogy miről beszélget