Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-01-15 / 15-16. szám
— 174 — „A szél és habok engednek nekem, Csend legyen! Sem tenger dühe kárt nem teszen, Sem démon, ember, avvagy bármi legyen ! Nem merülhet el a hajó, ha ben’ A tenger, föld és ég ura pihen ; Mind szelíden engednek nekem, Csend legyen! (Angolból.) BENKÖ ISTVÁN. Uj év az uj világban. Most az egyszer, kedves olvasóim, nem amaz uj földet s eget értém, melyet hitünknek bizodalmával várunk és remélünk. Az uj világ alatt azt az Amerikát értjük, hová mostanában hazánkból is annyian költöznek ki, azt gondolván, hogy ott majd csak úgy repül a sült galamb a szájokba s nem csak uj év napján, de minden Vasárnap sült malaczot tálalhatnak föl az asztalon. A kik kivándoroltak, nagyobbára keserűen megsiratták. Mert a ki oda át a tengeren túl boldogulni akar, annak tudni kell ám angolul is. Az ilyen ember aztán talál alkalmazást. De e nélkül zárva marad a szív, zárva az erszény s a legügyesebb munkásnak is fölkopik az álla. Sok másképen megy ott mint nálunk. Ha jól emlékszem, közöltem is már egy pár czikket az amerikai életről, ha Isten segít, még többet is fogok. Igaz ugyan, hogy jobb az embernek a maga háza táján söpörni, de mégis jó ám az is, ha szétnézünk egy kissé abban a nagyvilágban s megtudjuk, hogy oda át, miként inneplik meg az uj esztendőt. Mindenesetre nagy innep ez nálunk is. Hogyisne! a múlt és jövő eme határpontjánál megállapodva, önkénytelen is igy sóhajtunk föl: „mindeddig segítségül volt nekünk az Ur!“ Ilyenkor épen úgy mint Karácson idején, szeretjük az időt kedves családunk körében tölteni s a szegény embernek is jut egy kis mákos- vagy dióskalácsra. De bár milyen nagy inne- pünk legyen is az ujesztendő, meg sem közelíti a mi inneplé- sünk az amerikai polgárokét. Mi nagyobb fontosságot tulajdonítunk a Karácsonnak, mert az a váltság uj esztendejét derité ránk; ez pedig csak a természeti uj esztendőt nyitja meg. De az amerikaiak, általában minden innep között, legtöbb súlyt fektetnek az uj esztendő
