Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1881-11-27 / 9-10. szám
118 — Nemeskeblü emberek. Kiss András és neje Mária kedélyes, egyszerű házas életet: éltek. Sokan szerették őket, és gyermeknevelésök példány- szerű volt. Isten tanácsából és akaratából azonban a szenvedéstől sem maradtak menttek. Nehány gyermekük elhalt és Andrásnak baja támadt a térdén annyira, hogy egy álló esztendeig feküdte az ágyat. Mikor végtére fellábadt: görbére húzódott össze a térde és kénytelen volt mankón járni. Mint takács mesterember most már nem birt megélni. Nem támaszkodott azonban csupán eszére, hanem e bajos állapotában élt régi szokásával, bizott ott is, hol mások már nem bíznak, és reménye nem is szégyenült meg. Akkoriban feltaláltak egy egyszerű gépet, melynek hajtókerekével és más készülékével rövid idő alatt több rőf füzöpertlit lehetett fonni. Akadt ugyais egy jószivü kereskedő, ki Andrásnak ilyen gépet szerzett, és e mellé leülve s azt forgatva, legalább szükesen fenntarthatta családját. Szomszédjában azonban lakott egy gazdag ember. Ennél a szolgáló már 20 évig szolgált — a mi mai napság majdnem hallatlan — és hűségéről s tisztességes maga\ iseletéröl ismeretes volt. De baja támadt ennek is a lábán, és gazdája, nem hogy gyógyíttatásáról gondoskodott volna, sőt inkább világi szokás szerint betegsége idejére szolgálatából elbocsátotta. Csak hogy a szolgáló nem volt képes járni és igy el sem hagyhatta helyét. Ezen az ur annyira megboszankodott, hogy kimondta: ha el nem megy, kirakatja az útra. Ezen irgalmat- lanság mélyen megsebezte a jó cseléd szivét, és buzgón fohászkodott Istenhez segélyért. Hírét hallotta ennek Kiss András is, és mankósan sietett a gazdag ember házába. Mihelyt belépett, azonnal megtámadta őt az ur s kérdezte, hogy mit akar. Érte jöttem, a szolgálóért, és magamhoz akarom vinni. Ugy-e? hisz magadnak sincs semmid, talán koldulni akarsz érte, hogy neked is jusson. Erre Kiss András mosolyogva viszonzá: „Igenis, remélem, hogy sokat fogok a szegény cseléd számára koldulni és nekem is lesz mellette élelmem, de nem koldultam még soha emberektől, leg- kevésbbé ilyen embertől, mint ön.“ A gazdag ember leforrázva sietett odább, és András nehány ember segítségével elvitte a cselédet a maga házához. Ápolták, orvos is akadt, ki a cseléden könyörült. Nehány hét múlva teljesen meggyógyult a lába
