Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)

1880-12-05 / 9. szám

128 munkáiban gáncsoskodott. — így például, midőn egy légy az orrára szállott, szokta mondani: nincs-e rnásut hely országom­ban, a hova száljon ez a légy, hogy csupán csak az én orro­mat szemelte ki. De ugyan miért is teremté Isten ez alkalmat­lan és haszontalan állatot? Más alkalommal ismét a pók ellen kelt ki, azt is szükségtelennek nyilatkoztatván. De történt a mi még nem volt. I-ső Napoleon győztes seregével bement Német­országba s a fejedelmeket és herczegeket felszólította szépen, hogy szakítsanak a német császárral és csatlakozzanak ő hozzá. Sokan megtették, kénytelenségből. Némelyek ellent mondtak, ezek közt volt az ifjú gőgös herczeg is. Napoleon azonban nem sokat teketóriázott az ilyenekkel, hanem elfoglalta birtokukat, őket pedig elkergette. így üldözőbe vétetett a mi herczegünk is. Menekülése közben egy erdőbe ért, hol fáradt lévén, pihe­nésre dőlt, s el is szunnyadt. Az üldöző francziák azonban mindenütt nyomában voltak. Már-már rátaláltak, midőn egy légy a herczeg ábrázatjára száll ván, megcsípte őt, mire feléb­redvén, az üldözők elől elmenekült. Végre egészen kimerült már s nem volt képes tovább futni, s nagy hirtelenséggel egy szűk szájú barlangba bebújt s ott elrejtőzött. Minthogy azon­ban a franczia katonák mindig nyomában voltak, a hegyi bar­langokat is össze-vissza kutatták. Még csak a herczeget rejtő szűk szájú barlang volt hátra, de a melynek száját egy nagy pók bekötötte volt egészen s maga a nagy pók hálója közepén mintegy őrként állott. No itt is egy barlang, mond egy katona, bújjék be valamelyikünk s nézzen körül odabent. Ugyan mire- való ez a hasztalan időtöltés, mond egy közülök, hát nem lát­játok, hogy pókháló van a barlang száján, hiszen ha ide me­nekült volna, a pókhálót okvetlen el kellett vala szakítania. Igaz bizony az, mondák mindnyájan s tova mentek. — A her­czeg földre borulva adott hálát Istennek, hogy pókot is, meg legyet is teremtett, mert élete megmentését azoknak köszön­hető. Ne gáncsoskodjunk tehát Isten müveiben! — Találd ki mi az? Látható, de se nem fogható, se nem hallható, mindig sötét és még is közel van a világosság­hoz, bárhol mutatkozzék, mindenütt fekete — akár nap, akár hold, akár gyertya fényénél. Gyakran felkeresi az ember, hogy abban üdülést nyerjen; de ha a világosság eltűnik, eltűnik ő is és nyomát sem leled többé. Nagybányán, nyomatott Molnár Testvéreknél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom