Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)
1881-01-16 / 15. szám
Mi sok bűnnel megbántunk ; „Oh bocsásd meg vétkeinket, Mint mi is megbocsátunk!“ Megbocsátunk véreinknek, Hogy áldottak legyünk igy ; Ámde esdünk bizalommal: „Kísérteibe óh ne vígy.“ Gyarlók vagyunk, bűnös lények ; Irgalmad biztatón szól! Azért porba hullva mondjuk: „Szabadíts a gonosztól!“ Te benned élünk és vagyunk, Csak nálad van oltalom; Bizalommal imád lelkünk: „Tied ország s hatalom“ „Tied, tied a dicsőség!“ Te nálad van az üdvösség! Idvezits óh jó Isten, Most és örökké. Ámen! MELCZER GYULA. Egy életet egy virágért! Ifjú koromban szerettem utazni, s megvallom, hogy már ekkor sem annyira a nagy városok köhalmaza, az emberek sürü tömege, mint inkább a természet szépségei érdekeltek. Isten csodamüveit álmélkodva, és elmélkedve szemlélni, a látottakon lelkesülni, s e csodaművek Alkotója előtt, áhítattal leborulni: ez volt lelkemnek legfőbb öröme, boldogsága. Pál apostol mély bölcseségü nyilatkozata lebegett ajkaimon, valahányszor elragadó tájakat, s természeti szépségeket szemléltem : „a mi Istenben láthatatlan, t. i. örök hatalma, istensége, a világ alkotmányából, a teremtett dolgokból megértetvén, megláttatnak.“ (Rom. I. 20.) Hányszor eszembe jutott a 8-ik zsoltár, midőn Helvétország alpesei közt barangoltam! Hányszor felkiáltottam, az egymásután váltakozó roppant kősziklák, égig érni látszó havasok, mosolygó tavak, bús szirtek, fénylő jégmezők, és viruló tájak láttára: „mi Urunk Istenünk, mely csodálatos a te neved az egész földön, ki a te dicsőségedet az egek felett
