Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)
1881-02-13 / 19. szám
— 2 41 fiaivá lennének. János. Ev. III. 12. Ezután oly szent életet kell élned, mint a minőt az előtt nem ismertél, mert a rósz gyökerű fa, jó gyümölcsöt nem is hozhatott; de most az élő szőlő- tőbe vagy oltva: és mint olyannak gyümölcsöt kell hoznod. E jegygyűrű pedig, mely az ujjomra van tűzve, a sz. Lelket ábrázolja, mely pecsét gyanánt szolgál, hogy mindenki tudja, hogy kié vág}’. Y. Ez mind szép s jó; de attól félek, hogy annak daczára, hogy magamat odaadom a Megváltónak, sőt elismerem, mint az én Uramat, még sem leszek jobb mint voltam azelőtt. X. Hát félsz, hogy Isten nem tartja meg az ő Ígéretét, hogy miután a szived ajtaját megnyitottad neki,ő nem foglalja el helyét szivedben, s hogy nem fog neked jogot adni, hogy Isten fia légy. Y. Minden esetre biztosabb lesz, ha senki sem tudja, hogy magamat a Krisztusnak adtam, míg nem látom, hogy igazán -tökéletesen megváltoztam. X. De minek tennéd ezt? Y. Mivel meglehet, hogy megtérésem után ismét bűnbe esem; én pedig nem szeretnék szégyent hozni keresztyén nevemre. X. Hanem a Krisztus ily feltételeket nem fogad el. II Kor. XII. 9. Mikor férjem e gyűrűt ujjomra tette, azt kívánta; hogy én azt a világ előtt viseljem, hogy tudja meg mindenki, hogy én már nem vagyok szabad s nem lehetek másé. Megelégedett volna-e az én férjem, ha megtagadtam volna a gyűrű viselését azon ürügy alatt, hogy illetlen magaviselet által, félek szégyent hozni nevére. — Már a tény, hogy a Krisztust nyilvánosan mint Uradat s Megváltódat elismered, maga is biztosítja hűségedet. Uog'y ha ezt önkéntesen s meggyőződésből teszed. Az ördög mindig szereti, fogy az ifjú megtörök háta mögött az ajtó tárva maradjon, hogy a vétkezés annál könnyebb legyen neki és akár mikor a világiassághoz visszatérhessen. Tehát legyünk azon, hogy sem a test kívánságainak sem pedig a bűnbe való visszaesésnek, helyet ne hagyjunk. Ha csábit az ördög és a világ, kedves olvasóm, csak mutasd meg jegygyűrűdet s mondjad, hogy már nem vagy' a magadé, nem is lehetsz a másé, minthogy a Krisztusé vagy, a ki téged drága vérével megváltott a keresztfán! SÁGÉ EMIL.
