Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)
1881-01-09 / 14. szám
183 templomukért ily hősies önfeláldozással szállnának sikra az ellenség ellen ? Azt hiszem, igen! Juditok, kedves bátor magyar nők! buzdítsátok férjeteket, s tanítsátok gyermekeiteket, hogy őrizzék és szeressék a templomot, drága örökség az nekünk, apáink hit-szabadságának s a mi hitünk erősítésének szent helyei azok! .Szeressétek, keressétek, látogassátok, Isten dicsőítése, a ti legszebb ékességtek és koronátok! KÖNYVES TÓTH KÁLMÁN. Egy agg vitéz koporsójánál. Megharczolád a harczot, végkép nyugodni térsz, Nemes szivü barátunk! kifáradt agg vitéz! A fővezér parancsolt, a legdicsőbb király, Utolsó számadásra, hogy trónusához állj. S szavára lelked, ann}i vész és hullám között, A föld minden bajával örök békét kötött. Hogy a világ megrendült s hóditott a halál, *) Te a csaták mezőin már jókor ott valál, Kerested a dicsőség véres babérait; Az ifjú hév, repülő szárnyán ragadva vitt; De a vész bármi nagy volt s a kényszer bármi nagy, Nem olthatá ki benned, hogy ember s honfi vagy. Fellángoló reményünk egy jobb jövő felett, **) Ah! téged is örömmel, buzdítva illetett. S hogy a remélt tavaszból fejlett komor telünk, A fölleg súlyos árnyát együtt érzéd velünk. Illett sz rény lelkedhez a honfi-fájdalom, Harczok babérja mellé polgári cserfalomb. Legyen könnyű s nyugalmas végálmod ott alant! Hamvad’ fedezze lágyan a szülőföldi hant! És álmodozzad újra a lét búját, baját, Dicsőség fénysugárig eltűnt csaták zaját. S melynek sorsával egykor a végzet egybefont: Boldognak álmodozzad e népet és e hont. *j A napoluoiii háborúkban. **) !St8-ban.
