Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)
1880-10-17 / 2. szám
Eszes. Csak találgassa kend, koma, csak adjon hitelt Korgónak, de én ugyan nem mondok rá Áment. Vak. Akkor hát, Eszes koma, egy utón jár azzal a hitetlen Mosolygóval, hiszen maga Idvezitő Urunk azt kívánja tanítványaitól, hogy családjokat gyűlöljék. Mo s o 1 y g ó. Ha saját szemeimmel nem olvastam volna, igazán el nem hinnény de azért nem épitek én sokat a Szent- irásra, mert egyik parancsa a másikba vág. Korgó egészen az írást követi, ha családját föl sem veszi. Eszes. Ugyan mit mondanának kendtek arra az emberre, ki a dió zöld héjját kóstolná meg, aztán pedig a kemény héjját ropogtatná s elvetné magától, hogy az nem ennivaló. V a k. Hát biz’ annak kevés sütnivalója lenne, okos ember a gyümölcs bélét szedné ki. Eszes. Lássák, ilyen kemény héjat ropogtat Korgó is, még bele törik egyszer a foga, vagyis inkább az esze kereke törik el, mert a vak még a legegyenesebb utón is elakad, ha megbotlik. Hajh! barátim, nem egyszer fakasztott már vérforrást e földön az emberek rövidlátása s a Szentirás szavainak félremagyarázása. Hogyan parancsolta volna Jézus, a szent emberbarát tanítványainak az atyafiak iránti gyűlöletet, az a Szent, a ki azt adá utasításul tanítványainak: arról ismerik meg mindenek, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretenditek. Mosolygó. Az épen a bökkenő, Eszes koma, egyszer azt, másszor meg a gyűlöletet parancsolja, választhat kiki tetszése szerint, mint valami rakott bóltban. Vak. Úgy látszik, Mosolygó koma, az elevenére tapintott ; a nazarénusoknak, a baptistáknak, meg mindenkinek igaza van, mert mindegyik úgy magyarázza a Szentirást, a mint szemének, szájának tetszik. Eszes. Az ám, csak hogy magyarázat meg magyarázat közt is van ám külömbség, mint az ember meg ember között ; a közkatona is ember, a tábornok is, pedig jó messzire esnek ám egymástól; aztán a tálentomok sem egyformán adattak, az egyik sötétben botorkál ott, hol a másik világosságot lát. Korgó például, e szentirásbeli helyet úgy magyarázza, hogy gyűlölje atyjafiait, én pedig ugyanebből azt olvasom ki, hogy még jobban szeressem. Mosolygó. Azt már csakugyan szeretném hallani; hiszen
