Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)
1881-03-27 / 25-26. szám
32i Elt azon vidéken egy gazdag ember, a ki híres volt víg társadalmi tulajdonairól, és arról, hogy barátjai számára minden mulatságot igyekezett megszerezni. Egy napon nagy társaság volt házánál. Vígan mulatoztak, azután pedig, mint szokás szerint, valami újdonsággal akarák befejezni a mulatságot. „Jerünk és nézzük meg öreg barátunkat, a szent dervist,“ mond a gazda. „Három kérdést intézek hozzá. Lássuk, hogy felel meg.“ Az ajánlat lelkesedéssel lón fogadva és az egész társaság vígan ment a szegény fakir kunyhója felé. Ott találták nyugodtan ülve egy mezei tölgy árnyékában. A társaság vezetője összeszedte nevető arczát és ravasz alázatosságot színlelve igy szólitá őt meg: „Szent atyám, az én lelkem aggódik, három mély és nehéz kérdés miatt, a melyek gyötrik azt. Fog-e támogatni engemet, bölcseségével, segit-e nekem ezen kérdések megfejtésével ?“ A dervis igenlőleg intett. „Jól van — mond a látogató — kérdéseim elseje Istenre vonatkozik. Mondják, hogy van Isten; de én nem láttam és senki sem tudja őt nekem megmutatni. Miként higyjem én akkor, hogy 0 létezik ?“ A dervis csak mély figyelmezése kifejezésével felelt. „Második kérdésem a Sátánra vonatkozik. Mi úgy tanultuk, hogy a Sátán a tűznek ang-yala. Ha igy van, akkor ő maga is tűz, miért fél mégis a pokol lángjától ?“ Más jelentékeny és hathatós jel. „Most következik harmadik kérdésem. Meg van írva ugyanis, hogy minden cselekedetünk ki van szabva és el van határozva Isten által még mielőtt elkövetnék. Hogyan állíthat Isten bennünket ítéletre cselekedeteinkért, a melyek nem függenek szabad akaratunktól? Miként lehetünk mi felelősek? Szent atyám, esedezem, feleljen nekem ezekre!“ Egy más jel a dervistől. Ekkor a dervis hirtelen felvett egy darab hantot a földről és egész erővel a kérdezőnek arczába dobta. Ezen hallatlan bántalom miatt felboszankodva: a gazdag ember azonnal megragadta a dervist és nemsokára az egész társaság bíró előtt állott, várván az igazságszolgáltatást. A panaszló elbeszélte az esetet és hozzáadta, hogy a támadás komoly vala, minthogy a fájdalom, melyet ő az ütés után fején érez, csaknem elhordozhatlan.
