Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)

1881-03-27 / 25-26. szám

3*7

— Hát pedig az ilyen mesterséget nálunk is lehetne folytatni. Terem a Szamos partján annyi fűz, hogy két falunak is adna munkát, — mondá Szöllősi uram.

— Nagyon is lehetne - felelőm — nemcsak ezt hanem mást is. A réten terem elég gyékény, amiből székeket, kosarakat, gyékényponyvákat lehetne készíteni. Az erdő közel van, gazdasági eszközöket s mennyi mindent lehetne a fából csinálni télen, mikor a nép semmit sem dolgozik. Az ilyen mellék kereset kipótolhatná még az aratás hiányait is.

— Mondok én egy példát — vette át a szót a házigazda. Nekem a kis gazdálkodásom, Istennek hála, behozza a mire szükségem van, hanem, hogy heverni nem szeretek: az igaz. Nyáron a mi kevés üres időm van, a méhesben szoktam tölteni. Úgy elnézem azokat az apró kis állatokat, a mint dolgoznak reggeltől estig s én ott foglalkozom velük, mikor csak tehetem. Nem sokat kívánnak tőlem, csak annyit, hogy hajlékot adjak nekiek s megoltalmazzam őket az ellenséges férgektől, és ezek az apró állatok az idén is többet adtak nekem száz pengő forintnál. Bizony úgy esett mintha ingyen kaptam volna! Én tehát azt mondom, hogy a gazdálkodás mellett ne hanyagoljuk el a méhészetet sem.

— Nagyon helyes és üdvös indítvány! —- mondám - és ehhez még én egyes csatolok. Ne hanyagoljuk el a kertészetet, a gyümölcs tenyésztést! Ez is a mellett, hogy nemesíti az emberi szivet, hihetetlen nyereményt képes adni a gazdálkodó embernek. Erre még a gyermekeket is alkalmazni lehet segítségül s ha megszokják, megkedvellik.

— Milyen sokféle keresetmódja is volna a földmivelő embernek, ha volna aki rá vezetné s megkedveltetné vele! De hát mi csak szántás vetésből akarnánk élni csupán s egész télen heverünk.

Még sok ilyen dolgokról beszélgettünk mi akkor estve, de már ezt is megsokallta talán a szives olvasó. Nem is folytatom tovább. Majd ha élünk, találkozunk még e helyen!

BIKI KÁROLY.