Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)
1880-10-24 / 3. szám
47 Eredeti példája a keresztségnek, a melynek áldását, a jámbor, hivő chinaira nézve, el nem tagadhatjuk, de azért követésre még sem ajánlhatjuk; mert mi úgy keresztelkedünk, mint Krisztus rendelte, amint az apostoloknál a gyakorlatban volt s a mint az egyházban szokásban van. Annyit azonban elmondhatunk óhajtásképen vajha minden keresztyénileg megkeresztelt, tudatával birna annak, illetőleg minél gyakrabban visszaemlékeznék arra, hogy magától az Istentől van megkeresztelve s hogy az ő atyai kegyelmének drága ajándékában részesült. THOMAY JÓZSEF. Apróságok. — A tudós megszégyenitése. Collins, hírneves tudós és vallás dolgában igen szabadon gondolkodó, találkozott egy jámbor földmivelővel, ki épen templomba ment. Megszólítja s kérdi: „Hová mén?“ — „Templomba uram.“ — „Mit akar ott kend tenni?“ „Istentimádni.“ — „Istentimádni? hát vájjon a kend Istene nagy vagy kicsiny Isten-e“? Mindkettő, uram; nagy is, kicsiny is.“ „Már ez hogyan lehetséges?“ „Oly nagy Ő, volt a jámbor paraszt válasza, hogy az egek egei őt be nem foghatják, s oly kicsiny, hogy szivemben is lakozhatik.“ Collins bevallá, hogy ez egyszerű válasz mélyebb benyomást tett reá, mint mindazon könyvek, melyeket a tudósok az ő megczáfolására Írtak. — Az öreg asszony hite. Hazánk egyik félreeső falvában élt egy asszony, kit szomszédai egyszerű hitéért s istenfélő életmódjáért „az erős hitű Katának“ neveztek el. Midőn egy napon a kerület prédikátora oda vetődött, s hallott a jámbor asszonyról, felkereste őt azonnal szegényes lakásán, hol egy vén anyókát talált, ki az imént került haza az erdőből egy nyaláb galylyal. „Kend az erüs hitü Kata?“ szóllitja meg a prédikátor. „Már hogy hitem erős-e, nem tudom,“ volt a válasz, „de azt tudom, hogy erős az én Idvezitőm, J é z u s o m.“
