Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)

1881-02-27 / 21. szám

263

Az este közeledik, a. délesti időt korcsmában való dőzsöléssel eltöltő borivók ujjongása harsogja végig az utczákat, — láthatni idős embereket is, mint mérik görbére a gyalog-utat, láthatni fiatalokat, kik apjok keresményére uj rovást kezdvén, dalban, káromkodásban mutogatják széles kedvöket, — és ez igy tart éjfélig, — mert hiszen ünnepnap, Vasárnap van.

Valóban szomorú dolog lenne, ha az irás szerint „egy igaz sem találkoznék Izráelben.“ Nem mondhatni, hogy nincsenek városck, helységek, azokban öregek, meglett idejűek, ifjak, nők, leányok, kik másként, talán buzgóbban ünnepelnek; de bizony valljuk meg, hogy azt lehet mondani átalánosságban: „ most ilyen a Vasárnap megülése“, és csak kivételkép lehet tartani azokat, kik a Vasárnapot nem igy ünnepelik meg.

Mi lehet ennek oka kérditek; vájjon némely részben nem az olyanoknak vallás iránti közönyössége, visszás példaadása-e, kik a köznépre, az azokkal való közelebbi vagy távolabbi érintkezésüknél fogva, hatással vannak.

De nem ereszkedem az okok előszámlálásába, kutatásába, csak azon buzgó óhajtást fejezem ki, hogy mindazok, kik elöl- járnak, legyenek a jóban, az isteni félelemben, és a vallásosságban, az ünnepek megszentelésében példaadók, hogy a Szent írás szavai szerint: „úgy fényljék az ő világosságuk, hogy mások is látván az ő jó cselekedetöket, dicsőítsék a mennyei Atyát.“

Id. OSVÁTII FERENCZ,

szatmár-némcti egyházi pénztávnuk. — * - ,

Farsang végén.

Aminémii az anyu, olyan a leánya is Ezékiel. 1Ö, 41.

I.

Várva-várta reményekkel Mari a farsangot: Bálestéken ő lesz, a ki Adja majd a hangot.

Apja fejét rázza ... de győz A nő akaratja;