Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)
1881-02-27 / 21. szám
264 szerencsétlenség okozta szomorú események felett tartott érzékeny beszédet, zokogott a hivők serege s állhatatosan feltette magában, „hogy többé nem vétkezik. Kijövőre újra megzendült a hivők éneke, és csak több versek elzengése után indult ki a legszebb rendben, az Isten házába való lakástól megválni alig tudó nép, a midőn ki-ki az ajtónál lévő perselybe eresztgeté egyház, vagy a szegények számára megtakarított fillérkéjét, és a kegyes adományok forintokká gyűltek, — melyből az egyház, — a közanya szükségei fedeztettek, a szegény árvák felsegéltettek. Nem esett a szószékből elszórt mag kősziklára, hanem jó földbe, és megtermé az a maga gyümölcseit; mert a nép Istenfélő, szelíd, jó erkölcsű, dolgos, adakozó, s felebarátját szerető vala. Nem hallottál volna az öregek szájából hiába-való beszédet, egy „adtát“, az ifjúkéból Isten-káromlást, — a leányokat szemérem, hűség, szülei tisztelet, és testvéri szeretet ékesité. A délutáni isteni tiszteletet szintén úgy, mint a délelőttit, véteknek tartá vala, aki csak mehetett, elmulasztani, csak úgy telve volt az Isten háza, mint délelőtt, csak oly hévvel, csak oly buzgósággal emelkedtek fel a dicsérő és háláadó zsolozsmák: „Néked mennyei atyánk hálát adunk, Szent fiaddal Szent Lelkeddel imádunk.“ A délutánni isteni tisztelet után a családfeje maga körül gyüjté hozzátartozóit, gyermekeit, szolgáit, cselédjeit, és elővéve a Szentirást, és kikeresvén mindenek előtt az isteni tisztelet alkalmával a lelkész által felvett szent leczkét, — melynek holléteiét emlékezetükben megtartották, — olvasott azokból fennszóval, és elmélkedtek az olvasottak felett nagy lelki haszonnal. Káinban utálák a testvérgyilkost, a Jákob irig'y fiai példájából, — kik testvérüket az ártatlan Józsefet ó-kutba vetették. tanúságot vontak, hogy mily bűn az irigység, a testvéri szeretetlenség; — a buja Pótifárné cselekedetén pirultak a jó érzésű nők és leányok, a szolgának öröm derité arczát midőn olvasni hallá, hogy a hű szolga Jákobnak, a gazdája tulajdon leányát adá feleségül, hü és becsületes szolgálata jutalmául. Midőn ily istenes elmélkedések között az este elérkezett, a szomszéd által ment szomszédjához, az atyai háznál szép egyetértésben élő fiák nejeik szüleihez, a rokonok rokonaikhoz, és élvezték a barátság, a gyermeki, az atyafiságos szeretet
