Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)
1881-02-20 / 20. szám
259 egy kenyeret és kevés más eleség'et. Késsel jegyezte meg, meddig szabad naponként a kenyérből ennie, hogy az i4 napig tartson. De egy Ízben hamarább elfogyott a kenyér. Éhen ment vasárnap délelőtt templomba és csak egy kis maradék étfcle volt délben s az a szomorú kilátás, hogy szerdáig nem lesz mit ennie. Egy barátja hívására, Vasárnap délután elment az angol-' kert melletti tóhoz nézni a korcsolyázókat. De éhen és fázva soká nem maradhatott ott. „Mit fogok én — nem hónap — hanem ma enni ?“ ez volt az ő folytonos kérdése hazatértében. Egyszer csak lát maga előtt a hóban egy összehajtott kis papirt. Felveszi és talál benne két régi ezüst 3 krajezáros pénzt. Senkit som látott az utón, várt tehát egy darabig, hogy nem jön-e érte valami cseléd vagy gyermek, ki azt elvesztette. Nem jött senki s úgy tekintette a leletet, mint Isten adomá- az ínségben. A fele pénzért akkoriban vehetett elegendő húst a mészárszékben, a másik feléért kenyeret. Milyen nagyon megköszönte ő ezt Istenének! Az estve még fentemlitett barátjának levest és kenyeret adhatott. Hétfőn ismét levest ebédelt, keddre hagyta a húst és szerdán — megérkezett a szülék küldeménye. Tanuld meg ebből, nyájas olvasó, hogy épen nem szükséges valami nagyszerű és szembetűnő jel arra, hogy higyjünk az isteni gondviselésben, mely bölcsőnktől sírunkig kisér. — Biztos éjjeli szállás. Egy ügyvéd az alföldön ntaztában elkésvén, kénytelen volt egy magányos tanyára éjjeli szállásra menni. Szívesen fogadták. De késő estve valami gyanús dolgot gondolt észre venni a házi gazdáék maga viseletében. Mikor háló szobájában volt, még pedig a gazda szobája mellett, folyton félt valami rabló gyilkosságtól. Miért is hozzá fogott szobája eltorlaszolásához, az ablakok berakásához. Még inkább félt pedig, mikor egyes érthetlen hangokat hallott a szomszéd szobából. Hallgatózott a kulcslyuknál. Azonban, mit hallott ? A házigazda. esteli ájtatosságot tartott családjával. Imádkozott és pedig a többi között az idegenért is, kit Isten hajlékába éjjeli nyugalomra vezérelt.
