Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)
1881-02-20 / 20. szám
205 hagyta ott, vitte magával s az ifjúból a legjobb keresztyén lett azután. Ekkortájban tört ki IJomiczián római császár alatt a keresztyének iszonyatos üldöztetése. Elfogták az apostolt is és Rómába hurczolták, hol, mint az öshagyomány tartja, a császár parancsára forró olajjal telt üstbe dobták volna Jánost, de ő sértetlen maradt. Ekkor Domiczián császár, Kr. szül. után 7.3-ik évben az ősz apostolt Pathmósz szigetére száműzte, hogy ott bányamunkás legyen. Domiczián halála után, Nerva császár visszaadta szabadságát s hazatérhetett Efézüsba; s ekkor irta meg Evangyéliomát és három levelét. A jelenések könyvét Pathmószi fogságából intézte jóslélekkel a skiatirai gyülekezethez. János evangyéliomát az egyházi atyák méltán nevezik „Krisztus szivének“, mert az a legtisztább szeretet ragyogó tükre. Hogy János aztán 100 éves korában hol halt meg, azt nem tudjuk, de nagyon hihető, hogy Efézusban múlt ki kedves gyülekezete körében. íme ennyit tudunk az evangyélistákról, az anyaszentegy- ház eme négy oszlopairól. Majd szólunk még az apostolokról, kiknek élettörténete szintén ily szép s megható tanulságokban gazdag. KÖNYVES TÓTH KÁLMÁN. A zsellér. „Van jó lelkiismeretcd. Elóg, ezzel „beérheted.“ Ének. Szegény ember vagyok; — semmim az ég alatt! . . . A kunyhó is másé, mely mostan enyhet ad. Sokra nem is vágyom; Szükség ha fenyeget: e két kar munkája, Megküzd minden bajjal, bár utamat állja, Munkám: gazdagságom. Nyugton telik éjem, s ha kél a nap, reggel, Buzgó fohász után, vidám munkában lel; És ha kifáradok: Egy sóhaj Istenhez, egy eskü szó hozzá, Á test lankadtságát uj erőre hozza, S edződnek e karok,
