Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)
1881-02-20 / 20. szám
252 II. Márk evangyélista, Kinek mellékneve János volt. A Márk nevet akkor vette föl, mikor Judeát elhagyta. Lévi nemzetiségéből származott. Anyja, Mária csakhamar fölvette a keresztyénséget. Jeruzsálemben lakott s házánál az apostolok s első keresztyének többször gyülekeztek össze. (Csel. XII. 12.) Mikor az idősb Jakab Heró- des áldozata lett s Péter maga is csak nehezen kerülhette ki a halált : e buzgó nő hajlékában talált menedéket. Ily anya mellett nevelkedvén, ő is buzgó hive lett Jézusnak. Nehány tudós azt állitja, hogy ő lett volna az az ifjú, ki mikor Jézust elfogták s mindenki elfutott volna, őt még akkor is követte mindaddig, mig őt magát is megfogták s csak úgy menekült meg, hogy a gyólcsinget az őrök kezében hagyta. (Márk ev. XIV. 51, 52.) Márk Pál apostollal és Barnabással indult el Jeruzsálemből s kisérte őket mindenfelé téritői utjokban. Későbben azonban visszatért Jeruzsálembe, s itt Péterrel és a többi apostollal értekezett a teendők felől. Mikor aztán Pál és Barnabás Antióchiában egy ideig pihenőt tartottak : Márk evan- gyélista felkereste őket, hogy aztán együtt legyenek. De csakis Barnabással ment Cziprusba, majd Pál apostol kívánságára, Timotheust Rómába kisérte. Majd innen Ázsiába ment át, hol Péterrel találkozott. Meddig tartózkodott az ő társaságában t nem tudhatni; de az bizonyos, hogy ismét visszatért Rómába s ott irta meg evangyéliomát. Későbben Egyptom Alexandria nevű városában püspökséget állított föl, innen beutazta Libiát térítve mindenütt. Alexandriába visszaérkezvén, egyházát erősítette, mi miatt a megrémült egyptomi pogányok összeesküdtek élte ellen. Alattomosan elfogták, összekötözték lábait s másnap nyilvánosan égették meg. Ez Néró uralkodásának tizennyolcza- dik esztendejében, ápril z5-kén történt. Csontjait hű tanítványai összeszedték s tisztességesen temették el. A történet azt jegyzi meg felőle, hogy evangyéliomát egyenesen Péter apóstól személyes felügyelete alatt irta volna meg. Hogy Péter Márkot nagyon szerette, kitetszik onnan is, hogy őt fiának nevezi. (I. Péter V. 13.)
