Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)

1881-02-20 / 20. szám

2ŐO

Óh te! de íme hová levél!

Ember! hol vagy, miért vétkezél ?

Az Ur rendelését megszegted,

Szenvedélyed szavát követted.

Mely neked virult, gyümölcsözött:

Az édenkert nem ád örömöt,

Futsz belőle, kárhoztatása,

Sebzett lelked jajkiáltása.

Jársz az élet csalódásiban,

Nemesen futsz, s jutalmad mi van ?

A’z öntudat melynek világa Fényt áraszt élted bánatára.

Boldog vagy, ha az Ur parancsát,

Követted mig mások tapodták;

Bűnnek magad te el nem adtad,

Jobb lelkedet meg nem tagadtad.

Ifjú! kiben az isteni kép,

Illetetlen nincs feldúlva még,

De a kihez csábitó szavak,

Hízelkedve, már-már hangzanak:

Vigyázz, tiszta ártatlan kebled,

Bűnös vágyaknek át ne engedd,

Hogy földön és égben boldog légy,

Őrizd lelked drága édenét!

CZELDFR MÁRTON.

A hit első apostolai.

Rajzok a keresztyén egyház első századából.

Szegletköve a mi nagy és dicső egyházunknak: Jézus Krisztus, az, a ki az ma, a ki tegnap volt s mindörökké az marad. Az ő tudománya, az isteni szeretet törvénye az Ujtes- mentom lapjairól ragyog szét, mint fényes nap a tiszta égboltról. Azok, kik e tudományt írásba foglalva adták át az utókornak, méltán nevezhetők a hit temploma oszlopainak. Tudjuk neveiket, olvassuk Írásaikat, sőt egynémelyiknek kiállott viszontagságairól is olvasgattunk; de nem csoda, ha többet, jóval többet óhajtanánk felölök tudni.