Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)
1881-02-06 / 18. szám
227 Bámulva nézi minden e csodát, Dávidnak táborában oda át. S mikor megjőnek a király elé A hősöket forrón megöleld. ..íme a viz! igyál, uram király! Sisakjából alattvalód kínál.“ „Az ára vér! ürítsd, ha szomjazál!“ Szól Adinó, Sammá s Eléazár. Vércsepp úszkált a vízben föl s alá; Nem egy, de több s mindegyike halál. „Véres e viz!“ — kiált — hibás vagyok, Bocsánatot merész hős hadnagyok!“ „Szeszélyemért halált nem féltetek És szomjamért folyt is hős véretek.“ Kiönté a vizet. Áldó imát rebeg, „Hüségtöket Isten fizesse meg!“ A Káplár Bibliája. — Rajz az életből. — A múlt napokban következő tartalmú levelet kaptam : „Uram! több czikkét olvastam önnek a „Vasárnap“ czimü lapban. Én is tudok egy történetet, mely fényesen tanúskodik az isteni gondviselés őrködése mellett. Szerettem volna megírni, de már. öreg ember vagyok s kezeim reszketnek. A történet egyes adatait mással Írattam le, itt küldöm, ha ön közölhetőnek tartja, kérem használja föl. K. J. hetvenöt éves kartársa“. Átnéztem az adatokat s szememben örömkönnyek csillogtak, Fölvettem mindjárt a tollat, hogy lapunk olvasóival e csodálatos, de azért az utolsó szóig igaz történetet megösmertessem. Az én öreg barátimhoz az r87g.dk év egyik őszi estvé- jén, egy idős asszony köszöntött be, kezében kendőbe burkolva egy kis csomagot tartott. Mit hoz Kállainé asszonyom? — kérdezte az öreg lelkész.
