Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)
1881-01-16 / 15. szám
hagyta. De mondja csak nekem, ugyebár ön gazdag és egészséges ? Bőrkereskedő: Tisztességes vagyonom van, de egészségem nincs, hisz ép azért vagyok itt a gyógyfürdőben. Lelkész : Hányszor volt már gyógyfürdőben ? Börkereskedő: Ezen kívül még egyszer sem, most vagyok itt először. Lelkész : Hány éves ? Bőrkereskedő : Most töltöm be a 64-ik évet. Lelkész: Mért nem jött előbb a szép fürdőbe, 64 éves és csak most van itt először. Börkereskedő: Azért mert mindig olyan egészséges voltam, mint a hal a vízben ; a múlt télen azonban megbetegedtem, s tudós, gyakorlott háziorvosom azt mondta, hogy májamban kő van, s az okozza a roppant fájdalmat, tehát csak minél előbb a gyógyfürdőbe, mert ezen kívül semmi sem segít. Lelkész: Ha már 64 évig nem volt gyógyfürdőben : akkor nem a gyógyfürdővel kellene önnek elkezdeni. Most, hogy máj-köve van, ugy-e ide jött ? De hát én mondok valamit ? Nem messze a májtól van önnek egy szinte igen fontos és nagybecsű tulajdona, ezt úgy hívják, hogy szív; — ha majd ön ebben érezni fogja a bűn nehéz kövének súlyát: akkor fog majd menni az Isten fiához, a ki 64 éven keresztül önnek útjában volt, s örülni fog, ha ezt mondja valaki: csak minden áron a Megváltóhoz; mert azon kívül senki sem segít. Bőrkereskedő: No, hallja, én azt gondoltam, hogy ön a szeretetnek prédikátora, s most látom, hogy elrontja gyógyulásomat. Én csak a vallásos dolgokról akartam beszélgetni, s ön elég kíméletlenül tudván, hogy májamban úgy is követ érzek, — megragadja szivemet és abban is, — azt mondja, hogy kő van, a melytől szinte meg kellene szabadulnom. A börkereskedő többet nem kereste ugyan a fürdőben a lelkés'z társaságát, de valószínű, hogy soha sem felejtette el azt, a ki benne a bűn-tudatot és a megváltás szükség-érzetét felkeltette! THOMAY JÓZSEF, szegedi cvang. lelkész,- 107 —
